Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

VÁC AZ ÁRPÁD-KORBAN (895-1 301) 53 10. századi német harcos Az Anjou-kori Képes Krónikában néhány lap­pal hátrébb az Úr 1077. évében történt esemé­nyek közt olvashatjuk, hogy háromévi uralkodás után hunyt el Géza, akit„Vácott temettek el a Szent Szűz egyházban, melyet ő épített." A krónikás ke­gyes történetének magvát igaznak tekinthetjük. Géza király minden bizonnyal nagy adományok­kal gazdagította a váci püspökséget, amelyek se­gítségével felépülhetett (vagy befejeződhetett?) a székesegyház építése, ahol őt végső nyugalomra helyezték. A püs­pökség alapítását már jóval kisebb valószínűséggel köthetjük szemé­lyéhez, az pedig több mint valószínű, hogy a Szent Péter apostol I tiszteletére készült kőegyházat nem a székesegyházzal egy időben, hanem már a püspökség alapítása előtt emelhették a 11. század elején élt hívek. A kései utódok, plébánosok erről a korai alapításról nem rendel­keztek írásos bizonyítékkal, így gyártaniuk kellett egyet. A krónika általunk ismert formája azzal a céllal is ké­szülhetett, hogy meggyőzze az olvasókat (főként a kora­beli olvasókat!) arról, hogy a Szent Péter-templom papjai jogosan tiltakoznak nem­zedékek óta a tőlük néhány száz lépésre székelő nagy te­kintélyű váci püspökök fenn­hatósága ellen, hiszen egy­házuk helyén néhány héttel (vagy hónappal?) hamarabb történt isteni kinyilatkoztatás, mint a székesegy­háznál. (A középkori magyar egyházjog szerint a püspökségek területén lévő, de náluk korábbi, uralkodói alapítású egyházak mentesek a püspö­10. századi német harcos kök fennhatósága alól.) Nem szabad elhinnünk azt sem, hogy 1074-ig lakatlan sűrű erdő terült el errefelé. A Képes Krónika részletesen leírja azt, hogy Géza koronázása után még az 1074. év fo­lyamán Salamon a német császár kíséretében és ennek csa­pataival betört az országba. A támadók a Duna északi oldalán haladva átkeltek a Vágón, majd a többi Dunába ömlő folyón, és városunkig jutottak. A krónika leírja, hogy a Vácra érkezett Henrik császárt a magyarok által lefizetett aquíleiai pátriárka (az ér­sekeknél előkelőbb egyházi méltóság) és a többi német vezér hazatérésre, a hadjárat befejezésére bírta. Ehhez az eseményhez kapcsolódik Vác első fennmaradt írásos említése. (Ne feledjük, az eddig többször idézett magyar krónika a 14. században született!) A távoli Szászországban fekvő Iburg bencés kolostorának évkönyvét vezető jámbor szerzetes az Úr megtestesü­lésének 1074. esztendejében történteket felsorolva lénye­gesnek tartotta röviden megjegyezni, hogy „Henrik király Magyarországot Vá­­cig pusztította." Itt a német Wazenburg alak szerepel, de ebből a szóhasználatból nem következik az, hogy ek­kor vár (németül Burg = vár) állt volna itt. A következő békésebb évben íratta össze Géza ki­rály az általa alapított garam­­szentbenedeki (szlovákul Hronsky Benadik) bencés apátság javait. Az alapítólevél birtokfelsorolásában a Tisza melletti Alpár falu szomszédaként bukkan fel a váci Szent Mária püspökség. Garamszentbe­­nedek kegyes apátja a közelben a Naszály erdő

Next

/
Thumbnails
Contents