Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

vetkező véres összecsapás március 14-én történt Mogyoródnál, előtte néhány napig Vácnál időztek a királyuk ellen készülődök, feltehetően további erősítést várva. A várakozás közben a krónika szerint az akkor még nem létező Szent Péter-templom helyén, annak környékén lóháton vitatták meg a hercegek a közelgő csatában használandó taktikát, mikor László hercegnek látomása támadt. Mivel testvére, Géza semmit sem vett észre a csodás eseményből, így László elárulta neki, hogy látta az égből leszállni Isten angyalát, aki bátyja fejére arany koronát helyezett. Az égi dolgokban láthatóan járatlanabb testvére számára elmagyarázta a kegyes elbeszélés szerint, hogy ez bizonyosan azt jelenti, hogy a közelgő küzdelemben övék lesz a diadal. Ekkor az idősebb fivér fogadalmat tett, hogy ha valóban ilyen szerencsésen alakulnak az események, hálából Szűz Mária tiszteletére egyházat alapít. Lehetséges, hogy e bátorító látomást az egész seregnek tudtul adták a vezérek a csatára való készülődés idegőrlő és kétségekkel teli napjaiban. Ez a hír képes lehetett arra, hogy a pár napja elveszített kemeji csata és az utána következő fejvesztett menekülés után bizakodással és reménnyel töltse el a csodákban hívő és csodákat váró középkori harcosokat, és így nagyban növelhette a

győzelem esélyeit. Miután a lázadó hercegek és a rokon Ottó cseh herceg a jóslatnak megfelelően Mogyoródnál legyőzte Salamon királyt és követőit, seregükkel Fehérvárra mentek, ahol Gézát királlyá koronázták. Forrásunk szerint ezután Géza király és testvére, visszatért Vácra, a csoda színterére, hogy kiválasszák a környékén a tervezett templom számára legkedvezőbb helyet. E komoly foglalatosságot hirtelen egy szarvas zavarta meg, amely azzal vonta magára figyelmüket, hogy agancsain égő gyertyák fénylettek. A vad a közeli erdőbe vetette magát, a Béla-fiak és vitézeik pedig - a csodákhoz lassan hozzászokva - lovon követték. Az üldözés hamarosan véget ért, az űzött vad a Duna mellett meredeken emelkedő domb szélére ért, és innen a folyóba vetette magát. Természetesen ismét László volt az, aki felismerte, hogy a jelenség égi jelzés arra, hogy ne a tanácskozás helyszínén, hanem ott építsék fel Szűz Mária egyházát, ahonnan a szarvas a mélybe ugrott. Géza ezzel a központtal alapította meg a váci püspökséget, amelyet a szokás szerint saját, a püspökök alá tartozó birtokokkal is ellátott. Az égből leszálló korona megjelenésének és egyben a szarvas feltűnésének helyén pedig - mint szintén emlékezetes helyszínen - Szent Péter tiszteletére emeltek templomot.