Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
AMIRŐL A RÉGÉSZETI EMLÉKEK TANÚSKODNAK Agancskapa (PMMI-TIM 51.4.23) gesedési folyamat eredményeként nagy kulturális tömb jött létre. Jelen tudásunk szerint a badeni kultúra a helyi középső rézkori lakosság, valamint délről és keletről érkező népcsoportok összeolvadásából alakult ki a Kr. e. 4. évezred közepén, és a Kárpát-medence nagy részén kívül annak környező területein is elterjedt. Gazdálkodásában a földművelés mellett igen fontos szerepe volt az állattenyésztésnek, elsősorban a szarvasmarha tartá-Középső rézkori bütyöklábas tál (PMMI-TIM 60.3.1) sának. Erre utalnak a badeni lelőhelyek állatcsont anyagán kívül azok a temetkezések, amelyekben együtt fordulnak elő emberi és szarvasmarha vázak. Badeni települések gödreiben gyakran találhatók ép vagy részleges szarvasmarha tetemek, az állatok minden bizonnyal valamilyen különleges, rituális cselekmény alkalmával kerültek földbe. A késő rézkori emberek használtak először Európában kocsit, ennek bizonyítékai az agyagból készített, kicsinyített modellek, amelyek mind a kultúra korai szakaszában, a bolerázi csoport idején, mind a klasszikus időszakban előfordulnak. Pest megyéből a budakalászi és a szigetszentmártoni kocsimodell említhető. A kocsikat szarvasmarhák húzták. A badeni temetőkben a csontvázas rítus mellett már nagy számban fordulnak elő hamvasztásos sírok is. Változatos és gazdag leletanyag képviseli ezt a korszakot Vácon is, a belterületen és a külső részeken egyaránt. Ha a látogató délről észak felé haladva végigsétál a városon, a Duna melletti folyóteraszon egymás után érintheti azokat a helyeket, ahonnan a badeni lakosság emlékeit ismerjük. A belterület déli szélén levő Derecske-dűlőből a kultúra klasszikus szakaszához sorolható edények, kőbalták, agancskapa, csontvéső és csontárak jutottak a váci múzeumba. A Derecske-dűlő után a középkori vár területét (ma Géza király tér) kell említeni, ahol a jelek szerint az első megtelepülök éppen a késő rézkori emberek volt. Bár a középkori építkezések során többnyire feldúlták és megsemmisítették a korszak emlékeit, szerencsére van kivétel is. Egy kerek, lefelé öblösödő, ún. méhkas alakú gödör edénytöredékeket, égett állatcsontokat, kagylókat és sok kiégett tapasztásdarabot (paticsot) tartalmazott. A cserépdarabokból a bolerázi csoport jellegzetes, árkolt díszítésű bögréjét és egy kisÁrkolt díszítésű bögre (PMMI-TIM) méretű fazekat sikerült összeállítani. Az áglenyomatos paticsok arra utalnak, hogy a közelben sövényfonatos, tapasztott falú ház állhatott, amely valószínűleg leégett, és a falmaradványokat egy szemétgödörbe szórták. A Szentháromság térről is említhetünk egy füles bögrét és egy kis pohárkát, ún. mericét, amely a kultúra jellegzetes edénytípusa. A budakalászi kocsi modellje
