Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
AHOL A SÍKSÁG, A HEGYEK ÉS A DUNA TALÁLKOZNAK .2l,i Erdőség a Naszály nyugati oldalán A NASZÁLY FLÓRÁJA A Naszály három nagy flóravidék (Alföld, Északi- és Dunántúli-középhegység) találkozásánál, a közép-dunai flóraválasztó határán fekszik. Ennek, valamint változatos talaj- és földtani adottságainak megfelelően rendkívül nagy fajgazdagságot mutat mind növény-, mind állattani szempontból, és számos ritka, bennszülött (endemikus) fajnak nyújt megfelelő életteret. Növénytanilag a pannóniai flóratartományon (Pannonicum) belüli Északi-középhegység flóravidék (Matricum) Visegrádi flórajárásának (Visegradense) része, így ilyen szempontból a Dunántúliközéphegységhez sorolható. Növényzetét élesen kettéosztja a nagyjából kelet-nyugati irányú gerince: az északi oldalon főként gyertyános-tölgyesek és bükkösök, míg a délin középhegységi cseres-tölgyes és meleg-Bükkös kedvelő tölgyesek az uralkodó növénytársulások. A hegy északi lábánál a Gyadai-rét széléig húzódó hegyvidéki gyertyános-tölgyesekben kora tavasszal tömeges az odvas keltike, a hóvirág jelenléte, és a védett pirosló hunyor is előfordul. Sajnos az elmúlt évtizedek tarvágásai és az eltérő fajok, főként különböző fenyők betelepítése felhígította ezeket az állományokat, veszélyeztetve a társulás hosszú távú fennmaradását, megújulását. A 400 méter tengerszint feletti magasságtól a hegytetőn is megjelenő északi-középhegységi bükkös következik, az aljnövényzetben szagos müge, bükksás, egyvirágú gyöngyperje váltják egymást. A jó állapotú, összefüggő bükkösökben helyenként erdei holdviolával találkozhatunk. A déli lejtőkön a 600 méter fölé is felhúzódó melegkedvelő tölgyesek karsztbokorerdőkkel, sztyeplejtőkkel alkotnak mozaikos növénytakarót. Az aljnövényzetben fűfélék dominálnak - tollas szálkaperje, bajuszos kásafő egyvirágú gyöngyperje - és sok védett faj is jelen van, többek között a gérbics, a különböző madársisakfajok, a nagyezerjófű, az apró és a tarka nőszirom. A déli hegylábnál nagy területet borít(ott) a középhegységi cseres-tölgyes erdőtársulás, amelyet az erdőgazdálkodás erősen megfogyatkoztatott és átalakított. Az egyvirágú gyöngyperje mellett a ligeti perje az uralkodó, de a fehér perjeszittyó és az erdei nádtippan is megjelenik. Az uralkodó növénytársulások mellett, kisebb foltokban, különleges, sérülékeny társulásokat is találhatunk.
