Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁROSNÉZŐBEN 239 ADUNA-PART A Duna-part, melyhez a város lakói a múltban és a jelenben is több szálon kötődnek A belvároshoztartozp Duna-parti szakaszsétánya a városnéző sétába könnyen beilleszthető. A városi korzó is jellegzetessége Vácnak, a folyó és a város kapcsolatának megtestesítője. A belváros alatti szakasza már szerepet játszott azuralkodóí látogatás programjában, vjórf-ben is, a felséges család sétákat tett, és onnan csodálta a vízi látványosságokat. A korabeli díszesgyaloghidak arra vallanak, bogy a váciak közül sem csak a munkájukat végzők látogatták a partot, bár elsősorban mindennapi közlekedést szolgált a vízmosások felett átvezetett gyalogút. A rendkívüli áradások pusztították a korai idők építményeit. Jó évszázada rendezték a partot, kő védfallal választották el a vizet a várostól, s csak néhány helyen lehetett kocsikkal a folyóhoz lejutni. A püspöki lak alatt lévő hajóállomás és a szabadvízi strandfürdő facölöpökön álló építményekkel üzemelt. A korzó díszes vasrácsa azonos a budapestivel: az Országház építésekor feleslegessé vált, ott felszedett elemeket kapta meg Vác. Az 1960-as években feltöltötték a rév alatti partot, ezgel eltávolitva a folyót a város déli részétől. A feltöltött terület ma már parkosítva a sétány kiegészítője. A Duna túlpartján, a Szentendrei-sziget várossal szembeni partszakasza Váci volt, a helyiek kikapcsolódását szolgálta. Partja strandolásra alkalmas, nyaranta ide járt át vadkempingezni, fürödni, szórakozni a fél város. A révkikötő közelében álló nagy múltú Pokolcsárda élénk társasági élet színhelye volt.
