Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

Mivel helyben nem állt rendelkezésre, csak a Kálvária építésénél használtak mész- és bazalttufát.

Az agyagból égetett téglát a helybeli és a környékbeli téglagyárakban állították elő. A 20. század első harmadában terjedt el Vácott és környékén a homoktégla használata, amit szintén helyben állítottak elő.

Mára 19. század második felében használtak többnyire falburkolásra sárga klinkertéglát.

Bauxitbetont Váczy-Hübschl Kálmán városi főmérnök használt először az általa tervezett épületekben az 1900-as évek első évtizedében.

VÁROSNÉZŐBEN

Építőanyagok

Az építőanyagok többségét helyben vagy a környékbeli településeken állították elő. Csak a

19. század végétől fellendülő gyáripari termelés változtatott ezen.

A legáltalánosabban elterjedt építőanyag a városban a vályog, a tégla, a Naszály hegyi homokkő, amelyekből többnyire vegyes falat készítettek. A Naszály hegyi homokkőből épületlábazatot, lépcsőt, ablak- és kapukereteket, burkolóanyagokat, szobrokat készítettek. A lazább szerkezetű, kevésbé jó minőségű homokkő, ha nedvességet szívott magába, hamar mállékonnyá vált.

Nemesebb és drágább anyagnak számított a süttői vörös márvány.