Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
128 ÚJJÁTELEPÜLÉS ÉS A NAGY ÉPÍTKEZÉSEK KORA - A 18. SZÁZAD A város déli határában, a Pesti út mellett építették fel az 1710-es években a Hétkápolna-templomot. A Képes Krónikában említett csodaszarvas legenda e helyhez fűződik, s az itt fakadó gyógyforrás is látogatott kegyhellyé tette e „szent helyet”. Nem messze innen, a Pest felől II. József, a kalapos király vörös színűre. Az akkori város keleti szélén épült fel 1744-ben a Rókuskápolna az 1740-es pestisjárvány áldozatainak emlékére, s tartották meg ezt követően minden év augusztus 16-án a Vác fogadott ünnepeként Rókus napját. Ugyancsak a város szélén, Felső-Török-hegy lábánál 1727-ben építtette fel a kalandos sorsú Schick János a Kálvária épületét és mellette egy remetelakot. Mindkét építmény a város legrégibb építészeti emlékei közé tartozik. A Hétkápolna-templom A Gombás-patak kőhídja A Rókus-kápolna Vácra bejövő utat keresztező Gombás-patakon száraz lábbal alig lehetett átkelni, annyira tönkremehetett az itt álló fahíd, míg 1753-ban meg nem építettek egy kőhidat. A későbbi évek folyamán szobrokkal - köztük Bechert József két alkotásával - díszített híd ma Magyarország legrégibb közúti hídja. Az egykori vásártéren 1731- ben épült fel a színéről a mai napig Vörösháznak nevezett püspökuradalmi gazdasági épület, ami egyrészt a váci birtokközpontban szolgáló tisztek és cselédek egy részének lakásaként, másrészt a szemes termények raktáraként szolgált. A hagyomány szerint nápolyi mesterek festették az épületet az otthon megszokott Az egyházi hierarchián kívül - a középkori hagyományokat megújítva - létrejött számtalan vallásos, esetenként nemzetiségi alapon elkülönülő társulat, kongregáció is - pl. a Jézus Krisztus Társaság, a Magyar Társaság, Rózsa Társaság és Szent József Társaság -, melyek fontos szerepet játszottak az istenfélő, földesurát tisztelő polgárok életében. E társulatok egy-egy főcéljuk (betegápolás, temetkezés stb.) mellett a hitéletet és az erkölcsi nevelést szolgálták. Tevékenységüknek látható nyoma alig-alig ma-A Duna-part 1812-ben
