Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
» SCr. Jertef kr UH •rMV-' A Vörösház 1868. évi helyszínrajza ■ n,« ,■ n * ■ « ■ ■ metek által lakottak - további tagolódása az egyes foglalkozások szerint történt: volt utcája a fazekasoknak, a tímároknak, a csizmadiáknak, a magyar szabóknak, a halászoknak, a kádároknak, az asztalosoknak és a suszteroknak. Az utcanevek közül csak kettő utalt nemzetiségi hovatartozásra: a Sváb és a Zsidó utca. Később a város középkori tagolódása megszűnt, egy város alakult ki, aminek déli és északi részét Alsóvárosnak, illetve Felsővárosnak titulálták. A két város közigazgatási különválása 1742 és 1859 között nem okozott városszerkezeti változást. A káptalani földesúr a régi ________ magyar város felett (Kossuth u., Görgey u. és a Széchenyi u. által határolt terület) és néhány házcsoport felett rendelkezett. A város főutcája a Káptalan utca volt, s itt volt a városháza is, a későbbi káptalani kissörház épületében. A Vörösház, 1913 Az Althann-féle 1718. évi telekkönyv térképének másolata Vác térképe, 1850 lyr'ij, *| 129 radt a városban, erről többnyire csak a templomi berendezések, oltárok, a temetői és az út menti keresztek tanúskodnak. A török hódoltság utáni újratelepülés kezdetén jellemző volt, hogy egy-egy városrészt azonos nemzetiségűek laktak. Az 1718 körül készült Althann-féle városi telekkönyv szerint a korábbi magyar városban továbbra is magyarok, az egykori török városban vagy váralján németek, és a városfalon kívül, a Pesti kapu folytatásában (ma a Budapesti főútnak a Géza király tértől délre eső része) pedig szlovákok telepedtek meg. Német városban, vagyis a Főtértől északra terjedő részen elsősorban németek laktak. A városrészek - s különösen a né
