Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
124 ÚJJÁTELEPÜLÉS ÉS A NAGY ÉPÍTKEZÉSEK KORA - A 18. SZÁZAD clv/t.n.r 'Ti CoA/idrj^gVact épületek sorába illesztették be 1764-ben. Az új városháza nem méreteivel, hanem arányos szépségével emelkedett ki a Főtér többi épülete közül. Szemben vele - mintegy ellenpontként - ott állt a váci püspöki palota középkori házakból kialakított épülete. A városháza mellett emelték fel a papi szemináriumot, ami még a 18. század 70-es éveiben új funkciót kapott. Ekkor költözött ide az irgalmas rend. Az irgalmasrendiek ugyanis már 1763-ban megtelepedtek a város északi végében. Az általuk építeni kezdett rendház lett később a Teréziánum, a még későbbi fegyház épületének magja. Migazzi Kristóf püspök rendelkezése nyomán az irgalmasrendiek félbehagyva a Duna-parti építkezést, a Főtéren kapták meg az eredetileg 1732- ben szemináriumnak épült, ma is álló épületüket, ahol rendházat, kórházat és gyógyszertárat működtettek, és itt emeltek kápolnát Szent János tiszteletére. A Főtéren másutt is többségükben egyházi épületek sorakoztak. A Dunához közelebbi oldalon néhány díszesebb lakóépület is magas rangú egyházi méltóságok használatában volt, és csak a leggazdagabb kereskedők tudtak itt házat vásárolni. A tér másik oldalán is túlnyomórészt egyházi épületeket emeltek. A püspöki palota mellett épült fel a nagypréposti palota és néhány kanonoki ház. A tér déli oldalát a domonkosok - vagy ahogyan ruhájuk színe alapján a köznép elnevezte őket, a Fehérek - temploma és rendháza zárta le. A szerzetesrendek közül ők telepedtek le elsőként, 1699-ben a városban Dvornikovits Mihály püspök hívására. Mivel a főtéri Szent Mihálytemplomot Az új székesegyház nem tudták székesegyházként használni, helyette a Fehérektemplomát jelölték ki e célra. Szomszédságában a fogadóként használt Kúria épülete állt. E század második felében épültek meg tehát azok a jellegzetes világi és egyházi épületek, melyek a mai napig meghatározzák a belváros hangulatát. Míg a Főtéren többnyire egyemeletes házak emelkedtek - mutatva a püspökség, a káptalan és a városi polgárság kevésbé módos voltát -, addig a városközponttól kifelé már csak a szegényebb iparosok, kereskedők és jobbágyok földszintes házai épültek. A tér északi oldalain volt néhány emeletes polgári épület, az Arany Szarvas vendégfogadó és a Hajnik család lakóháza, de a Bécsi kapu két oldalán már csak néhány földszintes lakóház épült fel. A barokk kor tudatos városépítő tevékenységéhez hozzátartozott a város szépítése is. Migazzi püspök idején szabályozták az építkezéseket, rendezték az utcai nyitott csatornákat, hidakat emeltek, utcákat köveztek ki, járdákat építettek, a város „ékességére” eperfákat ültettek az utcákon és a tereken. A Főtér, a Piactér volt a város kereskedelmi életének központja, hiszen itt tartották az országos vásárokat és a heti piacokat. A négy országos vásár napján a Főtéren a vásárosok részére több „utcát”- Zsibárus, Sziléziai, Nürnbergi, Divat, Zsidó, Vásár, Kendőkészítő, Takács - is kialakítottak, így megszabott rendben kínálhatták portékáikat sátraik alól a helybeli és a pesti, budai, gödöllői, ceglédi, aszódi, szentendrei, gyöngyösi, győri, balassagyarmati, losonci, pásztói, jászberényi, pozsonyi, esztergomi, bécsi, ausztriai és morvaországi kereskedők. A tér északi részére állhatták be szekereikkel azok, akik nehéz és nagyobb mennyiségű árut hoztak a piacra: gabonát, burgonyát, bort, gyümölcsöt és zöldséget. A heti piacnapok állandó résztvevői voltak a pecse-A Székesegyház tér 1812-ben
