Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
ÚJJÁTELEPÜLÉS ÉS A NAGY ÉPÍTKEZÉSEK KORA - A 18. SZÁZAD 117 JOBBÁGYOK, KÉZMŰVESEK, KERESKEDŐKVÁROSA Lássuk, miből éltek a váciak a török uralom után! A város lakosainak megélhetése, mint korábban, továbbra is több alapon nyugodott. A szűk határ - egész telekkel csak a jobbágyság kis része rendelkezett a század közepére - és a hegyesdombos vidék elsősorban a szőlőtermesztést tette lehetővé és váci bort jó hírűvé, s kevésbé volt jelentős a szántóművelés, még kevésbé az állattenyésztés. Püspökvácon a jobbágytelkekhez nem tartozott szántóföld, hanem 50 jobbágytelek nagyságú területet évente kiosztottak az igásállattal rendelkezők között. A szántókon búzát, árpát, kölest és zabot termesztettek. A föld nélküli zsellérek egy része, hogy megkeresse a kenyérre valót, az Alföldre ment aratóként dolgozni, és a bérét természetben hozta haza. Kiemelkedő szerepet kapott a szőlőtermesztés a Naszály hegy lankás területein. A váciak szőlőtermesztése már a középkorban is jelentős volt, és a 18. században is fő megélhetési forrásuknak számított. A török hódoltság után 1720-ig nyolcszorosára, a század végéig hetvenszeresére nőtt a szőlőterület. Új szőlők telepítését az uradalom is segítette azzal, hogy adót csak 5-6 év elteltével kellett utánuk fizetni. Egyetlen földrajzi név (Öreg- Pince-völgy) utal arra, hogy a középkorban a Naszályon is lehettek borospincék, de a 18. századtól megtermelt bort még a középkorból megmaradt városi házak alatti pincékben is tárolták. Néhány középkori pince ma is látogatható. Az állattenyésztés - szarvasmarha, juh, sertés, méh - a 18. század első felében jelentősebb volt, de ekkor is elmaradt az országos átlagtól. A század második felében a város nem bérelhette tovább a sződi és a Göd pusztai legelőket, és új, de már jóval kisebb legelőket Szórón és Süd pusztán talált. A legelőterület azonban a környéken is mindenhol csökkent, további területet - réteket, erdőket - a legeltetésbe bevonni nem lehetett, s ezért egyre csökkent az állattenyésztés jelentősége. A belterjes állattenyésztés pedig ekkor még nem terjedt el. Földművelőka 18. században Jóval nagyobb szerepet kapott a kézművesipar a város gazdasági életében. Az iparosok kivétel nélkül Püspök- és Káptalanvácon működtek, a kisváci lakosok csak mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak. A céhek egy része már az 1690-es években újjászerveződött, s a 18. század végére megközelítette a huszonötöt. A budai mintára megalakuló céhek a következők voltak: a kádárok és a vargák (1696), a fazekasok és a szűcsök (1699), a csapók (1711), a tímárok, nyergesek és
