Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
ÚJJÁTELEPÜLÉ5 ÉS A NAGY ÉPÍTKEZÉSEK KORA - A 18. SZÁZAD Törökországból, hogy aztán Bécsben vasat és szövetet vásároljanak. Amikor az 1770-es évek elejétől az osztrák kormányzat letelepedésre kötelezte őket, külföldi kereskedelmi kapcsolataik megszűntek, s ekkortól már csak a város területén és környékén kereskedtek. Az 1830-as A Kőkapu, a Teréziánum, temető és cigányházak 1771. évi helyszínrajza A görögkeletiek váci egyházának pecsétje török megszállás alól, és az innét menekülők közül néhány család városunkban is megtelepedett. Lélekszámúk sohasem volt jelentős, mindössze 11-14 család, alig 80 fő élt a városban, és nyolc boltjuk jövedelme tartotta el őket. A görög kereskedők különféle kiváltságokat kaptak városunkban is, 1733-ban első kereskedelmi társulatukat is megalapították. Az 1749- ben Althann Mihály Károly által részükre kiadott szabadalomlevél alapján külön testületet alkothattak, nem a város, hanem az uradalom fennhatósága alá tartoztak, és mindezért védelmi díjat fizettek a földesúrnak. A görög kereskedők elsősorban a keleti árukat - fűszereket, kávét, bőröket és szőnyegeket - hoztak be A görögkeleti templom években a legtöbben visszatértek a szülőföldjükre, miután a Balkán-félsziget is felszabadult a török uralom alól. Zsidók - negyven család, 200 fő - csak a század első harmadában lakhattak itt, ezt követően kitiltotta őket Althann Mihály Frigyes püspök. 1727- ben ugyanis titkos gyülekezéssel vádolták meg őket, és el kellett hagyniuk a várost. Ezután a környező falvakban telepedtek le, innét jártak be a városba és folytatták kereskedői tevékenységüket. A cigányok még a török hódoltság elején kerültek a városba, akiknek többsége zenész és kézműves volt. Mária Terézia rendelete alapján 1775-ben városunkban is összeírták a cigány családokat. E szerint 35 család, 140 fő élt a városban, akiket az abszolutisztikus uralkodói gondoskodás jegyében vándorlás helyett letelepedésre akartak rábírni és gyermekeiket jobbágycsaládoknál elhelyezni, míg nem válnak munkaképessé. Erre azonban csak négy család esetében került sor. Neumann Adolf, az első váci rabbi pecsétje A zsidó hitközség pecsétje
