Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
ÚJJÁTELEPÜLÉS ÉS A NAGY ÉPÍTKEZÉSEK KORA - A 18. SZÁZAD 115 írás jól mutatja, hogy míg a század elején a lakosság egyharmadát a „svábok” alkották, addig az 1780-as években a nyolcezres lélekszámot meghaladó lakosságnak már csak a 10%-a volt nem magyar nemzetiségű. Ezek felét a német anyanyelvűek tették ki, de az ő asszimilációjuk is, a más nemzetiséghez tartozókkal együtt, két-három generáció alatt lezajlott. Gyorsabban a szegényebb és lassabban azoké a módosabb családoké, amelyek családi hagyományaikat és kapcsolataikat az óhazával tovább ápolhatták, és német anyanyelvűket is tovább használták az üzleti és kereskedelmi életben. A Rákóczi-szabadságharc időszaka kedvezett ugyan a reformáció híveinek, de ennek végével a lakosság református vallású része csak rövid időre élhetett nyugodt életet. Az 1714 és 1770 között önálló Kisvác jobbágyközség lakosai azok a református családok voltak, akiket Kollonits Zsigmond püspök az ellenreformáció jegyében arra kényszerített, hogy vallásuk miatt elhagyják Nagyvác területét, és a városfalon kívül, a Duna mentén északra telepedjenek le. Közösségük zártságát még a huszadik század első felében is megőrizték, de napjainkban már sorra szűnnek meg a földszintes, nagy gazdasági udvarral rendelkező egykori jobbágy- és parasztporták és alakulnak át lakhelyekké. A Szent Mihály-plébánia pecsétje Az ország déli határain túlra kiterjedő felszabadító háborúk kényszerítették az ottani délszlávok, a görögkeleti vallású szerbek, vagy ahogyan nevezték őket, rácok egy részét, hogy a török alól felszabadult területekre meneküljenek. A Csernovics Arzén pátriárka vezetésével Szentendrére is települt rác családok közül néhány az 1710-es évek elején már Vácott lakik. Köztük volt Kuzmanovics, későbbi nevén Paprika János is, akiből hamarosan több lábon álló - szőlő- és malomtulajdonos, kereskedő -, módos ember lett. A rác kereskedők azonban hamarosan elköltöztek a városból, mivel kiszorították őket a szintén az Albániából és Macedóniából betelepülő görög kereskedők. A városban szinte külön életet éltek a Balkánról bevándorolt „görög”, valójában görögkeleti vallású albán és délszláv, főként macedón származású kereskedők. Betelepülésüket a Habsburg Birodalom és Velence, illetve a Török Birodalom által megkötött 1718. évi pozsareváci békekötés tette lehetővé. Ennek révén ugyanis Magyarország teljes területe felszabadult a A váci református egyházközség pecsétje Kisváci telkek a fasorral, 18. század vége rrrrrr'rttf t f t f_tf Ut i 1.
