Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁROSHÁZA I A városháza homlokzati szobrai Káptalanvác 1743-tól használt pecsétje A háromévente - sokszor viták és alkudozások közepette - megújított kontraktusokban rögzítették a fizetendő adók mértékét, a bor- és sermérésre, a mészárszékek, a rév- és a malomhelyek bérletére vonatkozó megállapodásokat, valamint az erdők és legelők használatának feltételeit. Vác szerencsésnek mondhatta magát, hogy nem természetben szolgáltatta be adóját, hanem előre kialkudott összegben, pénzben válthatta meg robot- és terményjáradékait. A város korlátozott önállóságának jele volt, hogy nem a király, hanem a földesúr által kiadott statútumokban rögzítették a város ügyeinek vitelére vonatkozó szabályokat és gyakran a lakosoktól és városi tisztviselőktől elvárt erkölcsi normákat is. A szabályozás minden részletre kiterjedt, még arra is, hogy részlehajlás nélkül és ne poharazgatás közben hozzák meg ítéleteiket a város vezetői. Erre figyelmeztette is a tanácstagokat a városháza homlokzatán a bekötött szemű Jusztícia szobra. A város címere fölé - intő jelként és a függőségi vi- L szonyokat jelezve - felkerült a Magyar Királyság és a püspökföldesúr, Migazzi Kristóf címere is. Ugyanakkor a tanácsterem négy szegletébe felfestették az ítélethozással szembeni követelmények jegyeit: a mértékletesség, az okosság, az igazság és az állhatatosság jelképét is. Ez utóbbiak ma már nem láthatók a teremben. Vác mezővárosa már az 1710-es évektől küzdelmet folytatott a földesúri függőségtől való megszabadulásért, a szabad királyi városi rang elnyeréséért, de az egyszeri megváltási összeget, az alku szerinti negyvenezer forintot nem tudta előteremteni. Rendelkezett ugyan némi önállósággal, ám e kötelékektől 1848- ig nem tudott megszabadulni. I. Ferenc 1808. évi adománylevele a váci káptalan jelvényéről Püspökvác 1743 után használt pecsétje Sajátos módon hatott a város fejlődésére a püspökség és a káptalan között folyt vita, melynek tétje az volt, hogy a török idők alatt a püspökség kezelésébe került káptalani vagyon hogyan és milyen arányban jusson vissza e testülethez. Az egyháznak ugyanis gondoskodnia kellett a káptalan illő eltartásáról. (A váci káptalant - Vácon hat világi papból, kanonokból álló testület
