Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
ÚJJÁTELEPÜLÉS ÉS A NAGY ÉPÍTKEZÉSEK KORA - A 18. SZÁZAD 109 A város „megszállásának” vagyis újratelepülésének körülményeit fő vonalaiban ismerjük. A város első lakosai minden bizonnyal azok a magyar protestánsok voltak, akik a török elől a környező településekre és a hegyekbe menekültek, majd a felszabadító háborúk után visszatértek városukba. Az élet újjászervezését a protestáns vezetésű város is megkezdte. Ennek egyik példája, hogy 1687 februárjában a váci főbíró letelepedési engedélyt, telket a Szent Mihály-templom közelében és nem utolsósorban oltalmat adott egy szadai lakosnak. Az erről szóló oklevelet prédikátoruk előtt - és milyen érdekes - egy 1610- ben vésetett Szűz Máriás pecséttel megerősítve adták ki. E pecsét lenyomata nem maradt ránk, de rajza megtalálható a református historia domusban. A püspökök elsősorban osztrák és német területekről hívtak római katolikus vallású betelepülőket. A váci püspökség egyik letelepedési szerződését 1689-ben kötötte meg Balogh Miklós püspök a német-római birodalomból, a Schick János 1727. évi címeres levele baden-württembergi Munterkönig (mai nevén valószínűleg Munderkingen) városából érkező Büllau Konráddal és társaival. Letelepedési engedélyt, adókedvezményt, szabadságot és ingyen telkeket ajánlott nekik a váci vár területén. A püspöki uradalom telepítő politikáját még a 18. század második felében is folytatta. Beniczky László uradalmi prefektus 1763-ban kiadott telepítőlevelében megígérte, hogy az „építendő új házak alá tágas telkeket és ezekkel közvetlenül érintkező kerteket fog kihasítani". Az idilli elképzelés egy olyan országos politikai szándék része volt, mely Magyarországot Európa virágzó kertjévé akarta átalakítani. Vácott azonban a lehetőségeket erősen korlátozta a szűk határ, és az uradalom egész telek helyett a letelepedők többségének már csak fél-, negyed- és nyolcadtelket tudott kiosztani. A betelepülők között a „váci svábok" - ahogyan egy forrás nevezi őket - meghatározó szerepet játszottak a város gazdasági életében: e század első évtizedeiben főként a kereskedelemben és a kézművesiparban, későbbi vagyoni gyarapodásuk révén pedig a szőlőtermesztésben is. A császári érdekeket szolgáló, a hadi konjunktúrát kihasználó, a gyorsan meggazdagodó réteg tipikus képviselője, a német nyelvű közösség kiemelkedő tagja volt a bajor területről származó Schick János, akinek III. Károly 1727-ben adományozott birodalmi lovagi címet. Schick János hadiszállító tevékenységet folytatott a felszabadító háborúk idején. 1710-ben, a Rákóczi-szabadságharc alatt császári őrhelyet létesített Vácott. Városunkban letelepedve kiterjedt kereskedelmi és - kizárólagos joggal - serfőzői tevékenységet folytatott, volt hajómalma is a Dunán. Az ő adományából emelték 1727-ben a váci kálváriát, melynek bejárata fölött kőbe vésett nemesi címere is látható. 17-18. SZÁZAD 1714-1770 1719 1727 1731 1731 után A városból kitiltják a reformátusokat. Kisvác önálló jobbágyközség. Letelepednek a piaristák (1714) Letelepednek a ferencesek A városból kitiltják a zsidó lakosokat Tűzvész Folytatódik a város újjáépítése
