Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC A TÖRÖKKORBAN Vác 1634. évi urbáriuma most a Duna-parti Szódtól a Zagyva-parti Lőrinciig húzódott nagyjából egyenesen. A járásba 49 lakott hely tartozott. A városban tovább dolgoztak a kádik is. Annak következtében, hogy a török uralom második évszázadában a kincstár felhagyott a jövedelmek begyűjtésének és újraosztásának erős központosításával, egyre kevesebb török irat született. Nem készültek ^ népességösszeírások sem, jó esetben is csak az adóegységek összesített listái maradtak fenn. így nehéz megmondani, hogyan élték túl Vác magyar lakosai a századforduló hosszú háborújának viszontagságait. Egy 1632- ben készült lista 70 keresztény adóegységet regisztrált a városban. Ez az adóegység azonban már nem a 16. századi családdal és annak gazdaságával azonos, hanem annál nagyobb egység, amelynek nem ismerjük a tartalmát. A Duna-Tisza közi mezővárosokban bizonytalan számítással négy adófizetőt találunk benne; ha Vácott is ezzel a szorzóval számolunk, meglepő eredmény születik: a háborús megpróbáltatásokból a lakosság számban gyarapodva került ki, adózó családjainak száma 280 körül járt. Ezt a már-már hihetetlen eredményt igazolja azután a lakosoknak egy 1653. évi - ezúttal nem török, hanem magyar - összeírása, urbáriuma, amelyben 236 családfő, közöttük tizenegy özvegyasszony neve sorakozik. Eszerint a váci magyarok a 17. század közepén többen voltak, mint az előző század végén, pedig As WACifVJfäi. ó&rtxá/tót J(t Ai ÍnJ 'ri[)rtshuuj LíW/' pjtc Jw* Jrtul. a {itäir. í-h írun « c&PWÍrú*m/ ptifyu/gl SEWS*-. 1 <cr" l cuzi Vartó* y lulőn-U Jiair /SA JÍO, n-^Luif.-n ..Atyján ‘-h r/ÄÄÄir
