Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC A TÖRÖKKORBAN 101 Fülek vára a 16. században A MÁSODIK TÖRÖK MEGSZÁLLÁS A háborúban a keresztény hadak visszahódították az északabbra fekvő nógrádi várakat, így Vác újra kiemelt katonai jelentőségre jutott: Esztergom és Hatvan között egymaga védte Budát észak felé (a teljesen jelentéktelenné vált Visegrád már nem játszott érdemi szerepet a védelemben). A megviselt védműveket már a háború alatt mindkét fél javította, a törökök bástyákat építettek a vár sarkaira. 1600 táján a vár és a város között árok húzódott, amelyen híd vezetett át. A 17. század középső évtizedeiben folytatódtak a munkálatok: újraépítettek három, kb. húsz méter magas tornyot, és kőből megerősítették a közöttük húzódó falakat is. Vác katonáinak száma ismét megemelkedett. A visszafoglalás utáni évben, 1621-ben 454,1629-ben 473, a következő évben 469 védő állomásozott benne, és valamennyi fegyvernem és csapatnem képviseltette magát. Az 1660-70-es években 474 váci katona zsoldját fizette a budai kincstár. Amikor a törökök elvesztették a nógrádi várakat, megszűnt három kis területű szandzsák is, a nógrádi, a szécsényi és a füleki. Pontosabban csak a székhelyeik vesztek el, a területükön fekvő falvakat a török kincstár és birtokosok továbbra is Az 1627. évi szőnyi béke utolsó lapja, mely Vácról is rendelkezik adóztatták. Ezt valahol adminisztrálni kellett. Vácot ezért - 1663-ig, Nógrád újbóli török megszállásáig - szandzsák-székhellyé tették: ide telepítették a nógrádi szandzsákbég hivatalát, akit emiatt gyakran váci bégnek is hívtak. E rangbeli emelkedés mellett Vác a 17. században is török járási székhely, az alája tartozó terület korábban ágasbogas keleti határát azonban kiegyenesítették,
