Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

Török-magyar párviadal az esztergomi várnál

Bocskai István es kiserete

Magyar vitéz

A háborút nagy várak - Buda, Esztergom, Fehérvár, Győr, Eger, Kanizsa - birtoklásáért vívták. Ez a közelükben álló kisebb várakra is tengernyi szenvedést zúdított azzal, hogy az éppen arra járó keresztény vagy török had ezeket is megszállta. Vác éppen az állandóan támadott Esztergom-Buda Hatvan-Egér sávon feküdt, ezért 1595 és 1605 között alig akadt olyan év, amikor ne cserélt volna gazdát, néha többször is (1595: keresztény, majd török; 1596: keresztény; 1597: török, majd keresztény; 1598: török;

1599: keresztény; 1602: török, majd keresztény; 1604: török; 1605: Bocskai Istváné). Eközben egyetlen ostromot sem kellett kiállnia, de ez nem javított a helyzetén. A soron

Törökök keresztény rabokat kísérnek Bocskai István

lévő keresztény vagy török hadsereg közeledtére keresztény vagy török őrsége elhagyta, s hogy ne kerüljön használható állapotban az ellenfél kezébe, felgyújtotta, megrongálta.

Az 1606-os béketárgyalások idején Vác a Habsburgok elleni háborúját sikerrel vívó Bocskai István erdélyi fejedelem birtokában volt. A török tárgyalófél végig ragaszkodott a visszaadásához, ám sikertelenül: a zsitvatoroki béke után magyar királyi birtok lett. A szultáni diplomácia hosszas tárgyalások útján próbálta visszaszerezni, ám 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kezére került. A törökök vele is alkudozni kezdtek, majd meg sem várva ennek végkifejletét 1620. november 2-án Karakas Mehmed budai pasa sereggel bevette a várat. Beköszöntött Vác második török korszaka.