Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)
Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921
A kikötőben szebbnél szebb hajók között lassan úszott hajónk kijelölt helyére. Egy sereg vizesbárka és vágómarha várt már ránk a parton, hamarosan felfedeztük az idegenlégió egy szakaszát, akik bizonyosan értünk jöttek. Ezt a gondoskodást látva eszembe jutott a rádiójelentés. A láthatatlan elektromos hullám a távolból is mily nagyszerűen megtette a kötelességét. Amíg a kikötőben vártuk további sorsunkat, a kínai és anamita kofacsónakok egész raja vette körül hajónkat. Éktelen lármával kínálták portékáikat: dinnyét, ananászt, banánt stb. Még nem láttam oly halálmegvetéssel árulni, mint ahogy azt ezek tették. Bambuszrudakon másztak fel a hajóra, s a francia matróz pofonait is szívesen eltűrték, csak hogy eladhassanak valamit. A francia őrség tényleg minket várt. Miután francia tolmácsnak jelentkeztem, a kivezényelt sergent-major,m igen intelligens ember, azonnal a magyarok iránt tanúsított szimpátiáját fejtegette, s kijelentette, hogy igen jó dolgunk lesz, mert az ezredes még nálánál is nagyobb magyarbarát. A 17éme Infanterie Coloniale161 laktanyája. Itt voltunk elszállásolva. A kaszárnya udvarán zárt oszlopokban sorakoztak fel a hadifogoly magyarok. Néhány tiszt forgolódott közöttünk, akik, midőn felsorakoztunk, jelentést tettek a francia ezredesnek. A fogadtatás és az üdvözlések teljesen katonásan mentek végbe. Elhangzottak a beszédek a magyar-francia barátságról, mely után az ezredes kijelentette, hogy a magyarok mindig kedves 48
