Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921

összes sípjai szólaltak volna meg egyszerre, oly förtelmes hangon sivított végig az orkán. A tenger vize piszkos ólomszürke színű, a hajó közelében oly fekete, mint a tinta, a hajó oldalát döngető hullámok habosán verődnek vissza. A tenger felforgatott képe megrémíti a szemlélőt. Északkelet felől óriási hullámhegyek megszakítás nélkül hömpölyögnek a tengeren, a láthatár megszűnik, az égről cafatokban lógó viharfelhők ráborulnak a horizontra. A himbálózó hajó utasai úgy támolyognak, mint a részegek, legtöbbje halálsápadtan a korláthoz támaszkodva adja ki tegnapi vacsoráját. Az én gyomrom is émelygett, a fejem oly nehéz lett, mint az ólom. Ez az érzés erősödött, valahányszor a hajó süllyedni kezdett, midőn a hullám felemelte, egy árnyalattal enyhült.

Éjjel tizenegy óra tájban a vihar tetőpontját érte. Az orkán pokoli lármát csapott, a hajó recsegett, a gyógyszertár üvegei, a lavórok és kofferek őrülten csörömpöltek. A hullámok felcsaptak a hajóba, melyek annyira kilódították helyzetéből, hogy ha nem fogom magam erősen, lerepülök a priccsről. Ez az „Istenítélet” a tengeren éjjel két óráig tartott, s azután hirtelen, mintha elvágták volna, megszűnt.

1921. március 15.

Tegnap még vastag hó lepte a hajót, reggelre már nyomát sem találtuk. A bárányfelhős égről lemosolygó nap itt már a tavaszt hirdette. Kelet felé a Japán-szigetek, nyugaton Korea partjának kontúrjai láthatók. A japán-orosz háborúban híressé vált Tou Sima-tengerszorosban150 vagyunk, melynek egy szép pontját, a „Sentinelle” világítótornyot151 soká megcsodáltam.

A hőmérséklet erősen emelkedik, ledobáljuk magunkról a ruhákat. Az idő derült, a tenger nyugodt. Az utolsó huszonnégy órában 250 tengeri mérföldet152 tettünk meg. Délben elértük az északi szélesség 27° 52,1’ és a keleti hosszúság 112° 26’.

1921. március 18. Keleti tenger

45