Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 (Vác, 2018)

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból, 1914-1921

Emlékeim a hadifogságból2 1914-1921

A II. osztályú pullmann-kocsi, Az Uráltól a kínai határig ^ melyben a hadifogoly tisztek 1914. december 7—1915. január 5. voltak elhelyezve, állandó veszekedések színhelye. Az összezsúfolt nemzetiségek szidták egymást rangra és korra való tekintet nélkül. Nem bírom ezt a szóáradatot hallgatni, inkább kinézek az ablakon, hogy a szemeim előtt lepergő vidékben gyönyörködhessem. Valóban elragadtatóan szép az Urál téli köntösében! A hóval borított ormokat rózsaszín lehelettel futotta be a korán nyugvó Nap pírja, a hegyek alján húzódó fenyvesek már mély árnyékban voltak. De igazi orosz jelleget a vidéknek egy végtelennek látszó szánkókaraván adott, mely kígyó módjára siklott az Urál folyó keményre fagyott tükrén. Mozdonyunk egy nagyot fütyült, s a következő pillanatban benn voltunk az alagútban. Kiérve, a foszladozó füstön átszűrődő vidék már egy más világrész: Ázsia volt. Nem tudom leírni azt a bensőséges örömöt, mely elöntötte egész lelkemet arra a tudatra, hogy íme, gyermekkori álmaim váltak valóra. Boldogított az a tudat, hogy Ázsiában vagyunk, pedig a vidék az nem változott: az örömöm csak illúzió volt. Késő este értük el a határállomást, Cseljabinszkot (HeAHÓuncK^)? Kíváncsian tódultunk az ablakhoz, hogy megtudjuk, melyik pályaudvarba fut be vonatunk. B Cuőuptl Szibériába! - ordítja be kárörömmel a kocsifűtő orosz, eloszlatva a reményeket, hogy az örök nyarű Turkesztánba visznek.

Cseljabinszk,4 hatalmas méretű pályaudvar. Egy éjszakát itt még a kényelmes pullmann-kocsiban töltöttünk, de reggel piszkos IV. osztályú kocsiba tettek át mindnyájunkat. Éppen elég ok volt a lamentálásra, de hamarosan megbékültünk a helyzettel, mert konvojaink - csupa szibériai kozák - megengedték, hogy megnézzük a várost. Az ismerős orosz építkezés, csupa

10