Fekete István: Piac – Konstantin – Március 15. tér (Vác, 2006)
helyéről is tudtak. Első említése 1319-re datálható. Az igazi pontosítást azonban csak az ásatásoktól lehetett várni. Milyen érdekes, ugyanez szerepel a Pogány - Horler-féle tervben, szó szerint így:„A tér oldalán az egykor ott állott középkori templom jelenlegi térszint alatt fekvő alapfalait fel kell tárni és azokat a tervezett gyepmezőbe kertészeti kialakítással (terraszos lesüllyesztés, lépcsők, stb.) be kell illeszteni." Itt szeretnék újfent visszatérni dr. Torma István régészeti szakterületi tervfejezetéhez.„A feltárás számos eredménnyel járt. Ezek közül a hatástanulmány szempontjából leglényegesebbeket Batizi Zoltán alapos kutatási összefoglalója alapján említem meg. A tervhez mellékelt összefoglalásból megállapítható, hogy az ásatás egyértelműen bebizonyította Oracsek Ignác felmérésének pontosságát. E szerint és a feltárás szerint az 1755-ben még álló templom legkorábbi része egy háromhajós, támpilléres gótikus templom volt, amely a 15. vagy a 16. században, több periódusban épült. Ugyancsak megállapítható volt, hogy az 1755 utáni átépítést nem Oracsek Ignác terve alapján végezték, az építési koncepció többször is módosult. A barokk építkezések sajnos megsemmisítették a középkori templom keleti felét a szentéllyel együtt.... A feltáráson a háromhajós templomnál korábbi templom(ok)ra utaló nyomok is előkerültek, ezekből azonban nem lehet alaprajzot rekonstruálni.... Az 1755-ös felmérés pontossága lehetővé teszi a templom keleti részének alaprajzi bemutatását is.... A jobb állapotban megmaradt barokk építmények egy része eredetiben bemutatható." Pontosan ezt tettük, lévén, hogy a barokk altemplom eredeti falait is bemutatjuk. A fentebb említett Pogány - Horler-féle műleírástól annyiban tértünk el, hogy a régészek tanácsára visszatemetett romok fölött építészeti eszközökkel mutattuk meg a templomot, megkülönböztetve a megtaláltat a feltételezhetőtől. A barokk altemplom pedig - mint fentebb írtam - része lett az együttesnek, mert itt adtunk helyet a tér történetét bemutató állandó kiállításnak. Az eredeti köveket, faragványokat, sírfedlapokat is itt mutatják be a kiállítást rendező régészek. Az altemplom tetejét ragasztott biztonsági üveggel fedtük, így az, a nyitvatartási időn túl is látványosságot jelent. A templom burkolt síkja amúgy nyári rendezvények helye, a hétköznapokon meg - mint már utaltam rá - élénk nyüzsgés színhelye. A megtalált ossarium felett vezetett be az út a körítőfal déli kapujától, a templom déli kapujáig. Azt egy pallókból készült, kiemelt járósíkkal különítettük el a temető füves térszintjétől. Az ossarium ledobó nyílását ma ugyancsak biztonsági üveg fedi. A körítőfal nyugati kapuján kilépve, szemben a sorcsobogó jelenik meg. A vize egy„ellenmenet" végén a szökőkút kerek medencéjébe vezettetik, csiga-vonal formában, hogy azután a kör közepéről fellőve jelentsen látványosságot. A víz intenzitását a szél függvényében lehet „moderálni". A szökőkút, így nyáridon, óriási pancsolások színhelye. A fehérek temploma oldalában a Cser Károly-féle I. Világháborús Hősi Emlékmű maradványai helyére került az úgynevezett Fontána, ami nem egyéb, mint egy vízfilmmel működtetett „szökőkút", ami egyben Szent Hedvignek, a Dunakanyar választott patrónájának a posztamense. Pici térrel, padokkal. Csak pihenni, vagy elmélkedni.
