Fekete István: Piac – Konstantin – Március 15. tér (Vác, 2006)
A terv ismeretében megállapítható, hogy, az örökségvédelmi és azon belül a régészeti érdekek figyelembe vételével és a törvényes előírások betartásával készült. Megvalósulás esetén a két régészeti objektum bemutatása hitelesen és a föld alatti eredeti, részben még feltáratlan maradványok biztonságos megóvásával történik. A Szent Mihály-templom, illetve körítő falának visszafogott, a jelenlegi felszín fölé csak kismértékben kiemelkedő bemutatása esztétikailag szerencsés megoldás, nem zavarja a barokk tér látványát, összhatását. A tér folytatásában elhelyezkedő Bécsi kapu nagyobb mértékben kiemelkedő megjelenítése a középkori város szélét, a történeti városrészbe való belépést hangsúlyosan, a barokk épületeket nem zavarva mutatja be. A Március 15. tér rekonstrukciója régészeti részének megvalósulása méltó folytatása lesz a város csaknem teljesen elpusztult középkori emlékeinek feltárására és bemutatására irányuló céltudatos munkának." írta mindezt dr.Torma Budapesten, 2005. szeptember 9-én. Nézzük, mi az, amit sikerült megvalósítani. Először általánosságban. A tér tele lett élettel. Reggeltől késő estig. A munkába járók, akiknek az útja errefelé vezet, élvezik azt, hogy nem kell a falak tövén körbemenni, mert át is lehet vágni a téren. Éttermek, cukrászdák nyíltak. Csokizó, borozó. Lettek teraszok. Kinn ülő vendégekkel. Megfigyelhető, hogy a nap haladtával hogyan cserélődik a közönség. De ahol mindig vannak, pontosabban negyedóránként, de még inkább óránként, várva a harangjátékot, az a zene- avagy a harangpavilon. Philipp Frici szerint itt épült meg az ország legdrágább játszótere, mert a Szent Mihály-templom „kettős" védelmével „kiérdemelte", hogy a kismamák kedvenc helyévé váljon. Ide hozzák gyerekeiket, mert itt nyugodtan el lehet őket engedni, akár a burkolt, akár a füves részen. Játszhatnak szabadon, miközben az édesanyák beszélgetnek, mert a figyelem mellett ez is belefér. Aztán délutánra kijönnek a gördeszkások meg a BMX-esek. Néha egy-egy autó, amihez persze behajtási engedély tartozik, de az sem parkolhat ott vég nélkül. Az ott lakók meg beviszik a kocsit. Végül maradnak a „padonülők", meg a sétálók. Nekik a tér keskenyebb része is megteszi. Ez így nem pontos. Ók eleve ide jönnek. Mert itt csendesebb. S a tömeg sem akkora. A Főtér találkozóhely lett. Ahol nem is unalmas egymásra várni egy kávéval, vagy sörrel az asztalon. Kialakultak asztaltársaságok. Az emberek újra beszélgetnek. De ezt írhatnám csupa nagybetűvel is, mert ezt az egyik legnagyobb sikernek érzem. A térre járni szokássá lett. És ami az igazi csoda, belefér az életükbe. Van, akinek újra belefér, és van, akinek most(anság) először. Van olyan, aki egy napot sem hagyna ki. Mert kell neki. Az élete része lett, meg egy kicsit a tere is. Talán ennyi (ön)dicséret megillethet bennünket is. S, akkor most nézzük„darabjaiban"! A váci Március 15. tér - szerintem - egységes voltából, az ásatások eredményeként, ha valamit mégiscsak ki kell hangsúlyozni, mint legfontosabbat, az vitathatatlanul a Szent Mihály-templom, ami a német város plébániatemploma volt. Klasszikusan egy körítőfallal védett, középkori templomot kell érteni alatta.Tényéről és hozzávetőlegesen a
