Horváth M. Ferenc: Vác városkalauz (Vác, 2014)
Tartalom
21 AZ ŐSKOR ÉVEZREDEI (Kr. e. 500.000-Kr. sz. körül) Régészeti leletek sokasága tanúskodik arról, hogy a kedvező természeti adottságok folytán már az őskorban is éltek népek és népcsoportok a mai Vác területén. Az őskőkori, jégkorszaki (Kr. e. 500.000-10.000) ember nyomát csak néhány helyen tárták fel Vác határában. Tüzelőhelyek, állatcsontok, pattintott kőeszközök bizonyítják itt létüket. A középső kőkori (Kr. e. 10.000-6000) ember is itt vadászott, halászott, gyűjtögetett és alakított ki magának tanyahelyet. A Kr. e. 7-6. évezredben, az újkőkorban az itt lakó emberek már termelő gazdálkodást, földművelést és állattenyésztést folytattak, szőttek, fontak. Agancskapa Csiszolt kőbalta Az újkőkor középső szakaszában e területen két új kultúra terjedt el: a dunántúli vonaldíszes kerámia és az alföldi vonaldíszes kerámia kultúrája. Az előbbi kultúra népei a középső újkőkorban (Kr. e. 5400/5300-5000/4900) éltek itt, és edényeiket karcolt vonalakkal, majd „kottafejes" mintával díszítették. Általában víz melletti löszös dombokon felépített hosszúházakban laktak, és a kiirtott erdők helyén művelték földjeiket. Kőből és agancsból készítették szerszámaikat. „Tejesköcsög" alakú edény töredéke e. 5000/4900-4500/4400) és kora rézkori (Kr. e. 4000-ig) népei is megtelepedtek a Dunakanyarban, a magasabban fekvő területeken, Vác északi részén, a Székhegyen. Nemcsak gerendavázas és földbe mélyített házaik nyomát találták meg, hanem temetőiket is feltárták. A középső rézkorban (Kr. e. 4500/4400- 2800/2700) két kultúra, a ludanicei és a bodrogkeresztúri kultúra leletei maradtak fenn: sírleletek a város északi területein és edénytöredékek, dörzsölő- és örlőkövek a mai Szentháromság téren. A badeni kultúrát képviselő népcsoport földműveléssel és állattartással egyaránt foglalkozott. Agancskapa Gabonatároló edény Merice Őrlő- és dörzsölőkő Árkolt díszítésű bögre és fazék Középső rézkori bütyöklábas tál
