Horváth M. Ferenc: Vác városkalauz (Vác, 2014)
Tartalom
22 Füles urna Marhafejes edény Telepeik a Duna menti teraszokon helyezkedtek el. Ekkor lakott volt a későbbi vár területe is. A mai Kisvác területén lakó bolerázi csoport használt egy különleges marhafejes edényt. Kisvác északi szélén, az egykori Szérűskertben tártak fel egy nőt ábrázoló kis lapos agyagszobrocskát és zsugorított csontcsontvázat. A szék-hegyi települést három árokból álló rendszer védte. A bronzkorban (Kr. e. 3. évezred) élt a harang alakú edények népe. A nagyrévi, a vatyai és a hatvani kultúra elterjedési határa Vác környékén volt. A város déli részén, a Derecske-dűlőben éltek, és a Duna mellett erődített, sánccal védett települést, a Pogányvárat hozták létre. A középső bronzkor évszázadai (Kr. e. 1900/1800-1400/1300) után megjelentek a hosszú kardokkal felfegyverkezett, temetkezési módjukról halomsíros törzseknek nevezett népek, amelyeknek tagjai együtt éltek a helyi őslakossággal. A város északi részén, a Duna-part mentén kerültek elő sírjaik és jellegzetes tárgyi emlékeik: füles urna és bütykös tál. Az utánuk következő urnamezős kultúra tagjai is a város déli részén, a Duna mentén telepedtek meg. A vaskor (Kr. e. 900/800) itteni népei részben a Hallstatt-kultúra, részben a preszkíta, majd szkíta kultúrkörhöz tartoztak. Míg az előbbiek a Vaskapu nevű részen napvilágra bukkant bronz ívfibulát hagyták ránk, a szkítákra a Pogányvárban talált meanderdíszes pecsétlő emlékeztet. Késő bronzkori fibula A szék-hegyi telep edényei Gömbölyded hasú urna Meanderdíszes pecsétlő
