Üzenet, 1942 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1942-06-01 / 2. szám
Nyílt levél Szölösy Gyula urnák a «Delamerikai Magyar Elet» szerkesztőjének Nem tudom, minek köszönhetem azt a kétes értékű megtiszteltetést, hogy b.lapjának mutatványszámait nekem beküldték Minderesetre ezt az udvariassági aktust meg kell köszönnöm és e célra legmegfelelőbbnek találtam, hogy egyik épületes cikkére nyilt levélben válaszoljak. Mondja, kedves Főszerkesztő Ur; ha Önnek a «Magyar nyomor vámszedöi» cimü cikkével az volt a célja, hogy bennünket, zsidókat lebunkózzon, miért kellett csupa költött zsidó nevet említenie Miért törte a fejét, hogy kitalálja a Lévy Izsák és Lemberger Pinkász neveket? Mennyivel könnyebb dolga lett volna, ha diákkora (ha volt ilyen) emlékei közt keresgél vagy bármelyik iskolai történelemkönyvet üti fel Miért nem említi azokat a zsidókat, akiket mi adtunk az egész világnak, hogy azt elöbbrevigyék a haladás és jólét utján? Például Mózest, skinek bibliája alapul szolgál az egész világ erkölcsi és jogi felépítéséin z. Vagy Jézus Krisztust, akiről talán még On is tudja, ki volt? Csak azt akarom megemlíteni, hogy az ö kiöntött vére is zsidó vér volt. Ez azsidó nem volt az első, de még kevésbbé az utolsó martir. Sok százezerre rúg azoknak a zsidóknak a száma akik az életüket áldozták az emberi jólét és boldogulásoltárán. Nem vehetem Öntől rossznéven hogy nem ismeri a laboratóriumok és tudományos intézetek sok ezer hangyájának és óriásának végtelen névsorát, ez nem is férne el levelem keretében. Csak néhányat akarok megemlíteni, mint pl. Wassermannt és Ehrlichet, akik olyan kinccsel gazdagították a tudomány tárházát melyr ek hasznát talán ön is és minden bizonnyal igen sok hálátlan elvbarátja fordította hasznára; vagy Herzet, akinek ön az európai hírügynökségek quintacolumnista híreit köszönheti nb újságja számára, vagy Einsteint, akiről—talán Önön kívül—úgyis mindeki tudja, kicsoda. Nem tartom kétségesnek, hogy ez a néhány ember több jót tett az emberiségnek, mint amennyit Hitler minden igyekezete mellett ártani tudott neki. Ha azonban tudni akarja, kik a magyar nyomor igazi vámszedöi, megmondom a szemébe: On az, igen tisztelt Szerkesztő ur, aki a nyomorgó magyar milliókból kisajtolt pengőkből űzi szemérmi tien náci-propagandáját. On az, aki olcsó pulitikai importáruját drága áron sózza a jóhiszemű magyarság nyakába! AzOnök célja, hogy jogosan megszerzett jogokat és vagyonokat elraboljanak és az elárult, eladott hazával együtt azt is megbízóik kezére játsszák. A mi célunk, hogy a jogtalanul szerzett vagyonokat és árulással, gazsággal bitorolt jogokat kicsavarjuk azoknak a kezéből akik azt a becsületes, dolgos, hazaszeretö nép kiszipolyozására és elnyomására használják fel és azokat ismét visszaadjuk, szétosszuk azoknak, akiket az isten és ember előtt megilleti. Az önök zászlója csak szemfedöül szolgálhat a megtiport, megölt hazának, a mi zászlónk bölcsötakarója lesz a megszületendő boldog, szabad független Magyarországnak. De ha az önök által százszor és ezerszer meggyalázott Föld egy más csecsemőt fog kiköpni magából, egy olyan óriást, aki nem fér el egy ország határain belül, akkor a mi megtépett zászlónk kicsinek fog bizonyulni, meg kell majd toldanunk a többi elárult, rabigába tört, kizsákmányolt nemzetek lobogóival és ha ez az óriási bölcsötakaró nem tartja meg eredeti színeit, vigyázzanak az árulók, az elnyomók! Jaj lesz nekik! Ok lesznek az lkai, ha ezt az óriási bölcsötakarót, mely az egész világ felszabadult népeinek dédelgetett uj hazáját fogja védeni, az ártatlanul vágóhidra hajtott és orvul meggyilkolt milliók kiontott vagy kifacsart vére pirosra fogja festeni. Ont megillető tisztelettel K omis József- 7 —
