Üzenet, 1942 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1942-03-01 / 1. szám

Bées felöl sodrott ősz Duna-habok Titkukat s hozott parancsukat zúgják: Zsibongj fel újból, szép zsiványt^nya, Ékes kövekbe fölburkolt Hazugság, Száz zsandárunk és katonánk vigyáz minden vásárolt zsoldos úri bőrre: Paprika Jancsik, Pintye Gligorok, Forverc, előre.

Bánatok, kínok, mint vad keselyük, falánkoznak a milliók szivébül S mulasztott étek, öröm és gyerek Helyén a Burg szuronyhatalma épül. Megfojtódik Európa közepén Egy szép népség, már álomban is pőre De élnek a kufárok s vett urak, Forverc, előre.

És nézd, világ, e rongy komédiát,

Hol csüggedt nézők a legnemesebbek, Hol eladnak sok munkás-milliót Cudar, eladó úri keveseknek,

Hol az Élet ellen összefog Cézári gőgös s magyar úri döre,

Ahol régi dal már a becsület,

Forverc, előre.

De egyszer majd meging a Paiota. Fölindulóbban, minél jobban késik S meghallhatjaI a közönyös világ Halottaknak hitt lelkek ébredésit,

A Hazugság-ház kap új lobogót Majd a Dunára lenéző tetőre,

S addig, urak, tűzre az olajat, Forverc, előre.

ùal á Haxugsig-hÉzrél