Üzenet, 1942 (2. évfolyam, 1-2. szám)

1942-03-01 / 1. szám

a régi hazugságot, hogy a zsidó nép természeténél fogva alkalmatlan a mezőgazdasági munkára. Ha alkalmat adnak a zsidóknak arra, hogy az ipa.ban vagy a mezőgazdaságban dolgozhassanak, épen olyan eredményeket tudnak felmutatni, mint a világ bármely más népe.

Szép példa ennek az állításnak az igazolására a következő eset: Ukrajnában, az Azoví tenger közelében a körzet mezőgazdasági kolóniáinak képviselői gyűlést tartottak Novo-Zlatopolsk városában. A gyűlést ünnepi programm követte és többek közt lovas mutatványok és versenyek is, mert ezen a vidéken élnek Oroszország leghíresebb lovasai, a tatárok. A legnehezebb ugratási versenyre egy Berdishev nevű zsidó földmives is benevezett és csodák csodája, meg is nyelte a versenyt. A tatárok, akik a cári időkben vad antiszemiták voltak, a zsidók gyűlölt ellenségei, gyönyörködve nézték a mutatványt és kórusban kiabálták: «Valóságos kozák, valóságos kozák.»

Hogy a zsidók nyelvüket, kultúrájukat, nemzeti karakterüket fejleszthessék és ápolhassák a Szovjetunió vezetői elhatározták, hogy egy kerületet adnak a zsidóknak, amelyen belül nemzeti autonómiát kapnak, ahol héber a tanitási és hivatalos nyelv is. Ez a terület Birobidzsáo, a távolkeleten fekszik az Amur és Ussuri folyók között és területe kétszer akkora, mint Palesztináé. És Birobidzsánban a zsidók hozzáfogtak 2000 év után az első autonóm zsidó köztársaság felépítéséhez.

Miután «minden kezdet nehéz» , akinek nincs elég ereje, kitartása, akarata ahhoz, hogy a kezdet nehézségeivel megküzdjön, az nem képes a magára vállalt feladatot megoldani; igy történt ez Birobidzsán zsidó köztársaság megszületésével kapcsolatban is. Mert világos az, hogy ott a távol keleten, soha ember nem járta területen átjárhatatlan őserdők, veszedelmes mocsarak, vadállatok éhes csordái, és ártalmas férgek veszélyes seregei várták a hódítókat, a pionírokat, a honalapítókat. Százan és százan torpantak meg az akadályok előtt, de ezren és ezren hősies kitartással dolgoztak, küzdöttek, harcoltak és építettek. Győzött az akarat, a kitartás, a tudás, az emberi erő. Ma már Birobidzsán virágzó ország, amely sok-sok termékével gazdagítja a Szovjet Unió gazdaságát. A mocsarakat kiszárították, az őserdőket kiirtották, a folyókat, csatornázták, vizmüvek, villanytelepek, gyárak épültek, országutak szaladnak az ország többi része felé. gazdag bányákat tártak fel, 1929 ben 43.000 hektárnyi földet tudtak megművelni és 1939-ben már 100,000 hektár volt a megművelt földterület.

Birobidzsánban hiába keresi valaki azt az elnyomott, alázatos, lenézett fajtát, amelyik túlnyomó részét alkotta a régi orosz zsidóságnak, az új nemzedék öntudatos, megelégedett, egészséges és minden téren fel tudja venni a versenyt bármely más néppel a világon. Azok a kisiparosok, utazók, kereskedők akik végig kitartottak a föld «meghódításának» a harcában, ma szakképzett földművesek, földjeik, mezőgazdasági üzemeik, nagyszerűen vannak vezetve és bennük kiváló eredményeket érnek el.

21 -