Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-07-01 / 3-4. szám

Senor N odarohan, odadöf és a levegőbe döf. A cinóberpiros kendő most jobbról világit, jobbra fordul, most balról világit.

A kendő nem egyedül lobog, senor N észreveszi, hogy valaki lengeti. Ahá, egy ember. Na gyerünk az emberre. Az ember szorosan a cii kusz peremén, a falon át elmenekül. Legalább a kendő eltűnt. Senor N másfelé üget, most uj kendő leng, boszszankodva nekiszalad A torero sietve átsiklik a deszkafal keskeny résén, ahová egy embonpointtel rendelkező bika nem követheti .

És megint megjelenik valaki vörös zászlóval, föl, föl, toreador, —itt az egyik, itt a másik, de mind elszökik, mihelyt tényleg veszély fenyeget. ‘‘Igazi szociáldemokraták”, fuj senor N,” először hencegnek a vörös rongyukkal, aztán megijednek”.

Mi az, mi történik már megint? Négy ember lovagol be a manézsba, kezű kben az alabárd. “Komikus bácsik, talán meg akarnak támadni ? Ezek nem menekülnek előlem, ez a Don Quijote—quartett, Rosinante—paripáikon, legalább a lovak nem viszik el szárazon, lovak nem tudnak falon átmászni és nem is tudnak a védöáilásokba surranni, a burladero-ba”.

De tudja ezt a négy picador is, ezért itt is, ott is kipárnázták magukat, kötésekkel, bandázsokkal. Egyikük meglepően hasonlít a caballerokra, akik egész nap a Café Granja del Henarban ülnek — csak a monokli hiányzik — és lent cipőt tisztíthatnak, mig fent politikáról beszélnek. A Granja del Henar törzsvendégei részben újságírók, részben képviselők, részben államférfiak, gyakran mind a három együtt, részben királypártiak, részben “robespierriánusok”, részben fasiszták, gyakran mind a három együtt és egyek a köztársasági rendöruralom, a köztársasági kapitalizmus és a köztársasági korrupció elitélésében. A szociáldemokraták ellen vannak, amiben viszont a négy lovassal egy a véleményük, ök is a vörös zászló ide-oda lengetését céltalannak tartják és meg akarják mutatni a közönségnek, hogy az ö érveik átütő erejével is hozzá lehet férkőzni a bikához.

Lovaik azonban semiképen sincsenek ezen a nézeten. Látó szemekkel semmi esetre sem lehetne őket a bivalyállat ellen támadásra bírni és ezért jobbszeműket ugyanúgy bepólyázzák, mint testüket. Hogy senor N-haz lándzsatávolságra jussanak, ehhez nemcsak saját félelmüket, hanem gebéjük ösztönét is le kell győzniük. Ezek szimatolják a szerencsétlenséget és nyiho gásuk úgy hangzik mintha a foguk vacogna. Lovászok is segítenek a nyeregben ülő ur sarkantyújának és combszoritásának. Gyeplőjénél fáncigálják a lovat, bokájába rúgnak, hogy nekiinduljon. Egy agg fakó — azon ül ismerősünk a Café Granja del Henarből — a világért sem akar nekirugaszkodni.

A három másik picador, akik úgy ülnek a nyeregben, mint egy szónoki emelvényen és akiknek ajkáról szinte hallani lehet. “Bika, te zsarnokok legnagyobbika!, ezt a dörgedelmet ellenfelük bőrébe karcolják. Aztán aggodalmasan nyomják a bikának

— 21 —