Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-07-01 / 3-4. szám
Menni vagy nem Menni Amikor úgy néha fehér asztalnál egyik-másik emigráns fajtársam közelebb huzza a székét és fontoskodva felém hajol, már előre tudom, hogy mit fog kérdezni. ‘ Vájjon Chiléből is el kell e mennünk, ide is eljut e a nácizmus? és hová mehetünk innen’’ Chile után már csak a Déli sark jön. “A hang még hetykés, fölényeskedő, önmagával kötekedő, de a szem—-különösén egyegy átütő erejű német győzelem után—már nem tudja elkendőzni a riadt ijedelmet. Ha nem is az a bizonyos tizenkettedik órai aktualitása, de kétségtelenül komoly, itt és egész Délamerikában sokakat érdeklő kérdés ez, már csak azért is, mert a sémiták után, sőt valószínűleg velük egyidejűleg az összes demokrata kolóniákra rájárhat a rúd. Érdekünk tehát vele komolyan és ha nem is teoreti kai mélyfúrásokkal, de mihden esetre tudományos történelmi materialista szemlélettel foglalkozni. (1). Egy társadalmi (politikai) folyama jelentőségét, erőre ka pását és győzelmét a mellette és ellene ható erők összegképleté adja meg.Keressük meg tehát, milyen társadalmi csoportok (potenciális 'erők) igenük a nácizmust és melyek azok, amelyek ellen állnak, —megvannak-e, egyik és másik, Chilében és milyenek az elöretörési (dinamikai) lehetőségeik? (2). Chile gazdasági és szociális jelene nagyjából ugyanolyan; mint a közép és keleteurópai kis államoké ezelőtt, mint pl. Magyarországé Bethien-vagy Romániáé a Bratianuék kormányzása alatt. Száz százalékosan felhasználhatjuk tehát európai tapasztalatainkat és értesüléseinket, amelyek annyira közismertek, hogy nincs mit részletezni, csak tömören összefoglalni azt, ami velünk történt : A gazdaságilag lecsúszott, de politikailag történelmi alapon uralkodó osztály csoport jogfosztással és erőszakkal elvette a gazdasági javakat és jövedelmi forrásokat a velük ugyan egy osztályba tartozó de múlt (inklusive vallás) és foglalkozás alapján oszálycsoportba kényszerült kisebbségtől (sémitáktól). 1. Ennek a kérdésnek, tudtommal, még nincs irodalma, de a tényezők azonossága folytán/különösen azokban az államokban, ahol a külföldiek száma kb. olyan nagy, mint a dunai-balti államokban a kisebbségeké) jól felhasználhatjuk Karl Bauer Henger munkáit és Lenin megjegyzéseit. 2. Kiküszöbölöm azt a feltevés, hogy a németek győzelme olyan méretű lenne, hogy esetleg Chilében “telefonon” veszik kezükbe az államhatalom irányítását—mellőzöm az északamerikai befolyás szerepét is, mert csak a chilei belső erőkkel foglalkozom. — 13 —