Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-07-01 / 3-4. szám

elégedett arcát, az asszonyok örömét és az élet szépségét. Mini zsoltárt énekelnek, úgy dalolták erősen és hittel : abas la guerre, abas la guerre. Azután kinyúlt a sorból valaki, az öklét fel csapta a levegőbe és elkiáltotta magát: le fascisme ne passera pas!—Le fascisme ne passera pas, énekelte mindenki megállás, szinte lélekzetvétsl nélkül.

Mégis, hiába énekelték, hogy le a háborúval és hiába fogadkoztak a reménykedő hangok, hogy a fasizmus nem fog győzni, a háború eljött és a vesztes harc elhozta azt, amitől féltetek: ma nincs szabadság és nincs kenyér. És te, munkás, aki ott ögyelegsz dologtalanul, éhesen az elhagyott gyár körül, paraszt, aki tönkretett földedből nem tudod kitermeszteni, amire éhezel, ti, akik harcoltatok, jertelc és valljatok. Mondjátok el, miért vesztettétek el a harcot, ami r.em a ti harcotok volt s amelybe nem azért kergettek bele, hogv győzzetek, hanem, hogy azt elveszítsétek uratok hasznára. Mondjad el te munkás azoknak akik szemedre vetik, hogy ti csak 40 órát dolgoztatok, mig a német 72-t, mondjad el nekik, hogy három millió—n.vian volta tok munkanélküliek, akik munkát akartatok, akik dolgoztatok volna szívesen, akik termeltetek volna eleget. Mesélj arról, hogy mint adták uraid az ellenség kezébe Spanyolországot. Ausztriát. Csehszlovákiát, mondd el, hogy tiltakoztál és nem hallgattak meg. Mondd el, hogv azok a bűnösök, akik táplálták, segitették éveken át a támadókat.

Keserves volt a lecke, de te. Franciaország néne, hozzá vagv szokva a szenvedésekhez. .Sötét és szótalan tekinteted mögött ott ég az elhatározás. Ma, július 14.—én. a. te napodon, nem mész ünnepelni, de benned, a lelkedben érik az ünnep és érik az emlékezés. Nem' cicomás szavakkal és üres frázisokkal, de ott ég, ott formálódik benned acélos szándékká és nagyszerű tetté.

Egyszer már utat mutattál a világnak. Francia nép, másféi évszázaddal ezelőtt, július 14.- én a leláncolt, a szenvedő Euró pa. előtt te voltál a példa. Bacsányi irta akkor.

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kinos kötelében;

F gyászos koporsóba döntő vas igátok,

Nyakatokról eddig le nem rázhattátok;

Ti is. kiknek vérét a t ermészet kéri Hiv jobbágyitoknak felszentelt hóheri,

Jertek !s hogy sorsotok előre nézzétek,

Vigyázó szemetek Párisra vessétek !

A világ most is reád tekint. Kelj fel Franciaország népe, mutass utat nekünk új harc és új szabadság felé.

Dr. Schwarcz László.

— 2