Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-07-01 / 3-4. szám

Julius 14

Emlékezem rád, forradalom napja! Másfél század távlatában latiak, Páris népe, barikádjaidon:: látlak titeket, munkásoknak, kézműveseknek, parasztoknak hatalmas hada, amint megdöntve a Bastile falait megremegtetitek a régi korszakot és egy új világot indultok épiteni. Mint polgárok, mint emberek jogot vívtok ki magatoknak uraitokkal szemben: jogot a munkához és jogot a kenyérhez. Nem csak a te ünneped ez, francia nép, hanem mindanyiunké, a szenvedő földnek összes népeie: kik elször ekkor indultak el évezredes szolgaságból szabad és nagyszerű jövő felé.

És azután hányszor ünnepeltek és hányszor árultak el, szabadság napja! Ma, 1941.— ben pusztító és emberölö harc közepette kérdezem: hová lett a szabadság? Miért és kiért folyik a harc? Franciaország, Páris népe, forradalmárok dicsőséges fiai, hová lett a boldogságotok, a vérrel, verejtékkel kiharcolt szabadság? feenkisem válaszol. A megláncolt országból nem jut el hozzánk a hang. De ha figyelsz, ha hallgatsz, meghallod a leláncoltak földalatti moraját. Bosszút hirdetnek és megváltást az elnyomottaknak. Vallók tinektek a harcról, ami elmúlt s ami nagyszerű volt, vallók néktek a háborúról, amely tönkretett benneteket és vallók a szebb jövőről, ami közeledik.

1935—ben Párisban voltam. A francia nép, a párisi munkások, a sansculotteok és communardok méltó fiai vonultak fel a Front Populair zászlói alatt, hogy a kor reakciós erői ellen megmutassák erejüket és kiharcolják maguknak a munka és a kenyér jogát. Mint egykor apáik, ök is a Bastilletól a Nationig vonultak hatalmas megállíthatatlan sorokban. Én láttam őket: a vasmunkásokat Belleville-böl, a Citroen-gyár alkalmazottait Billancourt-ból. Erős és hatalmas francia proletárokat, láttam az "öregeket és fiatalokat, amint énekelve mentek. Zászlókat lebegtetett a szél és a zászlók alatt a felemelt öklök tízezrei kémény elhatározást és új jövőt hirdettek. Aztán a tömeg beszélni kezdett, senki sem tudta, hogyan és honnan indult meg a hang, de egyszerre felemelkedett és elterjedt szélesen a "levegőben; mélyen és sötéten hangzott, legelőször az öregekszájában : Abas la guerre, énekelték nehéz akcentussal, de azután a fiatalok továbbvitték és az ö szájukban életet és reményt sugárzott. Délután volt és a nap erősen sütött s a sugarak fényében kemény es mosolygó harcot jelentett, harcot jelentett a békéért, jelentette a napfényben fürdő utcák nyugalmát, a gyermekek boldog