Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-03-01 / 1. szám
ságtalanságok éllen. A 48-as magyarság hangjával együttesen kérünk: “Törvényelötti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben” Sokezer kilométer távolságból is elhozta hozzánk a kábel a hírt, hogy Magyarországon német csapatok vonulnak át. Ismerjük ezeknek '“az átvonulásoknak" a természetét: félő, hogy ahová bemennek, onnan nem igen mozdulnak ki többé. Olvastuk, hogy Magyarország szerződést írt alá, melynek értelmében esetleg mái a közeljövőben kénytelenek lesznek a magyar katonák ebben az érdeküktől távoli háborúban résztvenni. Mi gyenge szavunkat megerősítve a márciusi Magyarország hangjával üzenjük: “Magyar katonáinkat ne vigyék külföldre s a külföldieket vigyék el tölünk”. így találunk rá az igazi márciusi ünepre. Nem kellett egyebet tennünk csak visszatérni az eredeti forráshoz és világossá válik, milyen volt az igazi március. Es ha továbbmegyünk kutatva az akkori időket egyre érdekesebb és korszerűbb kérdésekkel tálálkozunk. Hallgassuk meg az 1848 idők vezetőinek véleményét az akkori és mai időknek egyik legégetőbb problémájáról: a vallási és faji egyenlőségről. Petőfi Pest német polgárainak cselekedetéről, hogy a zsidókat nem engedték a nemzetőrségbe maguk közé így írt: “Megvádollak benneteket németajkú polgárok, bevádollak titeket a nemzet és az utókor előtt. Ti voltatok az elsők, akik sárral dobáltátok be a szabadság szent zászlaját. Azt mondtátok, hogy zsidót nem vesztek magatok közé a nemzetőrségbe. Eljött és még nem mult el a jutalmazásnak és büntetésnek az ideje. Miért üldözitek ti a zsidót, hogy merítek őket üldözni itt minálunk? Legyen bennetek annyi becsület és érzés, hogyha már nem is szeretitek azt a nemzetet, amelynek földjén meghíztatok, legalább ne piszkoljátok azt be". Méltó beszéd és lecke elmondani ma is a német példán bátorodó "ösmagyaroknak"! Kossuth Lajos erről a kérdésről így ír: “Lehetetlen a magyar népről annyi bornírtságot feltételezni, miszerint csak egy ember legyen az országban, aki azt hiszi: azt amit emlegetnek: az emancipáció eltörlése, vagy épen 600-700 ezer embernek az országból való kiűzése a XIX században Európában lehetséges, mégha a gondolat erkölcsi monstruózitás nem volna is”. Kossuth tévedett: az erkölcsi monstruózitásból tényleges tett lett, az emancipációt eltörülték és 700.000 magyart ki akarnak az országból üldözni... Ez a két idézet is kétségen kívül eldönti, hogy ki és ki nem méltó folytatója a március magyar hagyományainak és ki az igazi magyar: akinek van bátorsága meglátni eredeti arcát az akkoriaknak és hirdetni, amit ők hirdettek, vagy akik szentségtörést és gyalázást követnek el emlékükkel, mikor a márciusi ideákat a m>guk korcs és igaztalan eszméik szolgálatába állítják. 5
