Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-03-01 / 1. szám
“Kelj magyar ifjúság, tépd le a virágot, amit eszméinek ellensége rádob emlékére kőnek”. S a virágok alatt, melyek eszméit megfojtani akarták, eltakarni benne, ami a szabadságot szeretőknek tanitás az elnyomóknak pedig veszély és fenyegetés volna, feltűnik teljes fényében Petőfi: minden idők legtisztább és legigazabb magyar költője és szabadsághöse. Petőfi személyében testesíti meg a magyar szabadságharc legbecsületesebb és legforradalmibb irányát; ö és társai voltak azok, akik legteljesebben és legkövetkezetesebben fogták fel és folyatták le a szabadságharcot. Részükre nem létezett félmegoldás, tudták, ha győzni akarnak, akkor harcolniok kell. Harcolni engedmények és megalkuvás nélkül egy olyan ellenféllel szemben, aki ellen győzni lehetett, vagy megadni magukat, de kiegyezni vele nem. A -nagy tragédiája a szabadságharcnak s tévedése felelős vezetőinek éppen az volt, hogy a félúton megállva a legjobb pozícióikat adták fel, hogy az ellenséggel valamiképen kiegyezhessenek. Petöfiékkel szemben, akik a függetlenségnek, egyenlőségnek és a jognak mindenkire érvényes s a szabadságnak egész világot átfogó értelmet adtak, a szabadságharc egyes vezetőinek akadékoskodó és habozó politikája is hozzájárult ahhoz, hogy a szabadságharc ügye elvesszen.. . A szabadságharc ügye akkor elveszett. De egy küzdelem ügye addig nem vész el, míg a harcnak a céljai nem oldódtak meg és míg vannak akik azokat elevennek érzik. Amit az apák rosszul vagy csak félig jól csináltak, tökéletesen vihetik véghez a fiuk. A szenvedés megtanított erősnek, a folytonos harc keménynek lenni és mi készek vagyunk folytatni ezt a nagyszerű tradíciót egy sikeresebb jövőben. E kevés példán át is láttuk, hogy a 48-as mozgalom nem csak steril, tőlünk távoli függetlenségi háború, hanem egy elnyomott népnek legigazabb és legszebb harcát jelentette egy szabadabb és emberibb életért. Nemcsak Magyarországra szóló nemzeti, de általános, emberi jellege volt az akkori harcoknak és azokkal szemben, akik csak a nemzetit ismételik, a maguk korlátolt és önkényes felfogásában, fel kell nekünk eleveníteni a 48-as idők képét és csalhatatlanul, világosan megmutatni, hogy az akkori küzdelmek azokért a kérdésekért folytak, amelyek a mi mindennapi éltünknek is eleven problémái: a békeért, a szabadságért, az egyenlőségért és a kenyérért. KRAMER FAI, Babits szavait idézem újra Petőfiről: 6
