Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-05-01 / 2. szám
Egy nyilas sajtóper ítéletének indoklásában a szegedi törvényszék egyik tanácsa a kővetkező kijelentést teszi: ...“Enyhitö körülmény, hogy a cikket a szerző a szélsőséges mozgalmak és irányzatok hatása alatt írta". Kissé furcsa ez az indoklás olyan országban, ahol azelőtt a legsúlyosabb büntetéseket szabták ki, ha bebizonyosodott, hogy valaki szálsöséges eszmék hatása alatt áll (nem is kellett cikket Írni). Persze majdnem elfelejtettem, hogy szélsőség és szélsőség közt egy kis különbség van. Quod licet Jovi, non licet bovi. (Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek) Karácsony körül egy fiatal soffört 5 havi fogházra ítéltek halálos gázolás miatt. Ugyanakkor történt, hogy gróf Nemes Vince túlzott sebességgel vezette az autóját és gondatlansága két halálos áldozatot követelt (egyikük Pethö Sándor, a Magyar Nemzet ismert szerkesztője volt). A törvényszék ítéletében bűnösnek mondta ki a gróf urat és az Ítélet indoklásában többek közt a következőket mondja: “Fogházbüntetést kellett volna alkalmazni, de ezt mellőzni kelett, mert épen a vádlott egyéniségéből kifolyólag elég büntetés neki a lelkiismeretfurdalás”... Hogy mi “ki nem folyik" egy arisztokrata egyéniségéből! Es mi ki nem folyik egy magyar bíró tollából! Mi a “Szegedi gondolat’’? Teleki Pál volt magyar miniszterelnök egyik utolsó beszédében ezt mondta: “A szegedi gondolat megfelel a fasizmus és nemzeti szocializmus által megvalósitott eszméknek". Beszéde további során aztán azt is megemlíti, hogyan akar a gondolatból valóságot csinálni: “Törekvésünk az kell legyen (jó erdélyi tájszólás), hogy az országban minden embernek otthona legyen; hogy kicsi vagy nagy, az mindegy (már t.i. neki), a boldogság nem anyagi, hanem lelki érzés". Továbbá azt is mondja: “A hangsúly nem azon van, hogy minél több exisztencia kezébe adjuk a földet. A hangsúly azon van, hogy erős és nemzeti exisztenciák kezébe jusson a föld. Erős kezekbe nemzeti érzés, tudás és töke szempontjából". Ezzel a két mondattal egész világosan megjelöli a követendő utat: földosztásról, amit “három millió koldus” követel (ahogy a falukutatók írták) szó .sem lehet. Ha a zsidóktól mégis elvesznek valamit, azt a nemzeti érzésben és tökében erős gentry kapja meg. A földkérdés ezzel a kormány részére egyszerűen házhelykérdéssé redukálódik. Hogy az otthon kicsi vagy nagy, az mindegy — legyen tehát minél kisebb, mert annál olcsóbb. A boldogság pedig nem anyagi, hanem lelki kérdés: a lelkeket pedig majd csak megnyugtatja a klérus meg az állandó zsidó heccek. Ha ebből áll a “szegedi gondolat”, akkor igaza volt a minisz-Harc a szélsőségek ellen. 27
