Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-05-01 / 2. szám

és gyors győzelmei a múlt év tavaszán. A legyőzött és megszállott Franciaország természetesen már nem tarthatott igényt vezető sze repre az európai politikában. Annál meglepőbb azonban, hogy ettől az időponttól kezdve a tengelyhatalmak kezdtek egyre többet az “új európai rendről” beszélni, mely szinte szóról szóra megegyezik az előbb vázolt angol-francia tervekkel. Schacht pl. egyik cikkében a következőket írja: ‘‘A kontinens gazdasági struktúrája át fog alakulni. Alapját a nagy német és olasz gazdasági rendszer alkotja, mely a kontinens többi nemzeti gazdasági rendszerével együtt közös gazdasági teret képez”. Az egyetlen különbség, hogy ugyanazt a gazdasági egységet más vezetés alatt, más hatalmi és tőkecsoport körül akarják megalkotni.

Első pillantásra igazán nagyon szépen hangzanak ezek a tervek, melyek hivatva vannak az örökös európai tűzfészekből egy nagy és virágzó gazdasági és politikai egységet összekovácsolni, de egy két elejtett szóból, egy két “indiszkret” kijelentésből már most is módunk van rá, hogy fogalmat alkossunk magunknak a probléma igazi arcáról. Az angol Grossmann az angol-francia hadsereg ‘‘rendőri szolgálatát” sürgeti az egész kontinensen, Sir Norman Angel pedig nem is Szövetségről, hanem uj Imperiumról beszél, melyben Anglia az egyes államoknak dominiumszerü, félig függő helyzetet szánna. A németek kevésbbé finoman, de még őszintébben fejezik ki magukat. Robert Ley, a német munkafront vezére pl. igy'nyilatkozik: “Az alacsonyabbçendü fajoknak kisebb élettérre, kevesebb élelemre és kevesebb kultúrára van szükségük, mint a magasabbrendüeknek. Egy német nem élhet olyan körülmények közt, mint egy lengyel vagy egy zsidó”.

Az Európai Konfederáció programmjának egyik főpontja a kontinens egységesítése gazdasági szempontból; vegyük tehát szemügyre, mit jelentene a gyakorlatban a tervgazdaság, az “egészségtelen verseny” kiküszöbölése. Nem jelenthet ez mást, mint hogy a szövetség vezető állama (azaz vezető tőkecsoportja) mindent megtesz, ami tőle telik, a többi népek iparának elnyomására, konkurenciájának minden piacról való kiküszöbölésére, végül természeti kincseinek idegen tökével való kiaknázására, természetesen idegen zsebek számára. Hogy ez mit jelent, azt épen mi —akik Délamerikában lakunk— láthatjuk legjobban, hiszen itt már régóta folyk az ilyen természetű .kizsákmányolás. Nem is véletlen, hogy a mai európai közgazdászok az Európai Konfederációt lépten nyomon a pánamerikanizmussal állítják párhuzamba és közben nem is igyekeznek tagadni, hogy ez utóbbi egész Amerikát az Egyesült Államok gyámsága alá helyezné és hogy a Monroe elv ma már nem a szabadság eszméjét szolgálja és inkább épen az analógia alapján állíthatjuk, hogy rövid pár év alatt egész Európa egy vezető csoport vazallusává válna: olyan gazdasági függőségbe kerülne, melyből legalább is nagyon hosszú ideig nem tudná magát felszabadítani. A versftillesi ôs a többi páriskörnyéki békék nagyon súlyos csapást

22