Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-05-01 / 2. szám

iüságos helyzeteteknek újabb, lelkiismeretlen kihasználása. Rájöttök, hogy bármennyire is szeretnék a Ti érdekeiteknek feltüntetni, az egész épen úgy megy a ti rovásotokra is, mint azokéra, akik ellen titeket izgatni akarnak. Rájöttök ismét arra, hogy az erő nem a politikai pártokban, jelszavakban, hanem bennetek van. Csak bennetek. Mert minden elmúlik, minden változik felettetek és körülöttetek. Korszakok, kormányok, rendszerek. De Ti egyszer felül fogtok kerekedni. Elindultok egyszer felemelt fővel, öntudatosan azon a nagyszerű utón, ami a Ti igazságotokhoz, a Ti jogaitokhoz, a Ti életetekhez vezet. Elindultok egy új, mindent megmozgató csodálatosan hatalmas honfoglalásra.., Győzni fogtok. Győzni, mert Tietek az igazság. Élni fogtok. Örökké élni, mert Ti vagytok a nép.

Kritzler Sándor.

Az emigráns

A hajón láttad először. Mikor te nyomorult emigráns, kit a sorsnak és eseményeknek forgó szele édes hazádból a sós óceánra vetett, kibújtál tömegkabinodból a fedélzetre, hogy ott kezek, fejek, lábak és spanyol nyelvtanok között helyet keress magadnak a nap alatt, hirtelen megjelent ö. A tenger langy csobogására vágyott füled és arra, hogy elmerülhess a békében és anyagtalan csendben s borzadva kellett hallanod, amint alt, szoprán és basszus hangok gazdag változata egyforma csökönyösséggel hol sálakat, takarókat és nagymamák elvesztett tornacipőjét követeli, hol meg az elmúlt szép iránt érzett gyengéd elragadtatással meséli, hogy a már messzi óhaza lakásainak mind a fiz szobájában brüsszeli csipkével volt himezve a szőnyeg és minden retiküljükhöz másszinü autót viseltek. Te erre egy pillanattá. eltűnődsz a sors igazságtalanságán, ami őket veled egy sorba hozta, de békés elmélkedésedet is hamarosan megzavarja egy hátig és a hang tulajdonosaként felismert úr, kinek láttára te mindéit' ízedbén meghökölve emeled fel a fejedet. Egy urat pillantasz meg, kinek sasorrú, monoklis arcát elgáns, fehér haj koronázza' egy urat, akinek testtartása, gyengén raccsoló hangja seregét kelti fel benned a szebbnél szebb emlékeknek. Eszedbe jut regényes ifjúságod, mikor nyaralásod közben bemerészkedve a szomszéd gazdaságba téged onnan egy ilyen ábrázatú úr: “Ki veled, büdös zsidógyerek!”, felkiáltással kipofozott. Majd első férfikorod, minek viharos elejét jórészben minisztériumokban és közhivatalokban töltötted el születési, halálozási, erkölcsi, szegénységi, állampolgársági és ujraoltási bizonyítványokat' kérve és ahol ugyanennek az úrnak a szájából a legmagától-értendöbb természetességgel hallottad, hogy a születési bizonyítványodon tanúként szereplő Farkas Izidor pomázi lakosnak, kinek létezéséről most hallasz először személyes megjeleli