Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-05-01 / 2. szám

körülményeinek eltitkolásával, de sokáig nem iehetett rejtegetni a valóságot: Teleki öngyilkos lett. Vájjon mi vihette rá ezt a feudális four at, a magyar nagybirtokosok érdekeinek régi és következetes képviselőjét, hogy egy, osztályának sorsára nézve is döntő pillanatban golyót repítsen a fejébe?

Nem tudjuk azt a véleményt elfogadni, mely szerint Teleki Pál a magyar függetlenségért küzdő, megalkuvást nem ismerő politikus és következésképen nemzeti vértanú lenne és a német megszállás felett érzett elkeseredés adta volna kezébe a halálos fegyvert. Semmiképen sem tudjuk Telekiben a magyar nép szabadságának következetes harcosát látni, még akkor sem, ha hitelt adunk az angol-barátságáról szállongó híreknek. Olyan politikus, aki elméletben talán angolbarát, a gyakorlatban német zsoldba állítja az országot és mindenképen hajlandó eszközül szolgálni saját né pének kíméletlen elnyomására, igazán mindent inkább megérdemel, mint a szabadsághös nevet.

Teleki Pál öngyilkosságának nyitját máshol kell keresni. Teleki előtt, ki osztályának kétségkívül egyik legkitűnőbb koponyája volt, egy világos pillanatban fel kellett tárulnia annak a végzetes útnak, melyet a magyar politika hatalmasai 1919 után megtettek és amely minden nemzetmentést harsogó frázis ellenére nyílegyenesen vezetett az ország függetlenségének elvesztéséhez. 1919 megtorlásának jegyében minden tényleges demokrácia gyökeres kiirtása, a dolgozó tömegek érdekeit védő szervezetek kíméletlen elnyomása, a földreform cinikus halogatása, az országnak külpolitikailag a mindenkori legreakciósabb európai hatalmakhoz való kötése, ime az ut, melyen Teleki Pál és az uralkodó kaszt az országot uj Mohácshoz vezették.

Teleki Pál előtt viziószerüen fel kellett merülni annak a szörnyű elszigeteltségnek, melyben a magyar uralkodó osztály az első világháború elvesztése után találta magát. Nyíltan kellett látnia, hogy a történeti osztályok és a mai magyar rezsim egyéb hatalmasai, kik még a végveszély órájában sem voltak hajlandóak kiváltságaiknak még csak egy részéröl sem lemondani, hogy joggal hívhassák harcra a német veszély ellen az egész magyar népet, a történelem mérlegén megmérettek és könnyűnek találtattak. 1919 óta sok viz lefolyt a Dunán és Teleki nem láthatott sok lehetőséget maga előtt, hogy a történelem megismétli önmagát és új 1920-ra kerülhet sor.

A maga és társai súlyos felelősségének tudata a német járomnak a magyar nép nyakára való zúditásában, a látomás, hogy a mai magyar félfeudális vezető osztály végzetszerűen el fog tűnni a történelem süllyesztőjében: ime az okok, melyek Telekit Öngyilkosságra késztethették. így Teleki halála többé nem egyéni tragédia, hanem egész osztálya közeli sorsának szimbóluma.

Hányszor lett volna Telekinek alkalma miniszterelnöksége alatt okos külpolitikával és a szónak igazi értelmében vett népies politikával legalább is a lehetőséget megteremteni arra, hogy a német

4