Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-03-01 / 1. szám
ÜZENÜNK... Egynéhány hazájától sokezer kilóméternyire, Chilébe szakadt magyar szükségét érezte annak, hogy egy magyar nyelvű folyóirat kiadásával szellemi központot teremtsen és megszólaltassa a Délamerikában élő magyar emigráció hangját. A délamerikai magyar kolóniák összetétele nagyon különböző. Vannak, akik már itt születtek, mások évtizedek előtt gazdasági okokból kerültek ide, vannak végül olyanok, kik nem önként hagyták el hazájukat, hanem akiket a Magyarországon pár éve hatalomra került politikai és társadalmi rendszer késztetett kivándorlásra. Az itt élő magyarok egyrésze végleg megtalálta Délamerikában második hazáját, mások viszont csak addig élnek az itteni vendégszeretettel, mig az európai helyzet megengedi a hazatérést. Bármilyen Tegyen is ittlétünk oka és tartama, valamennyiünk feladata azonos: egyrészt becsületes épitö munkával hasznossá tenni magunkat az uj hazában, másrészt egy pillanatig sem elfelejteni magyar voltunkat. Kötelességünk megismerni, megbecsülni és megszeretni az uj hazát, melytől a kenyerünket kapjuk, de nem szabad meglazítani közben a köteléket, mely a magyar szellemközösséghez fűz bennünket. Igyekeznünk kell legjobb tehetségünk szerint minél hamarabb beilleszkedni az itteni társadalmi életbe, megtanulni az ország nyelvét, megismerni történetét, irodalmát, művészetét és népszokásait és általában harmonizálni kell életünket az itt uralkodó ritmussal. Egyszóval legyünk mi, Csilében élő magyarok, jó csileiek. A magyar kultúrához való kapcsolatunkat viszont hűséggel kell ápolnunk és lehetőleg ki is kell mélyítenünk. Bennünk kell élni Vörösmarty, Petőfi, Arany és Ady verseinek, a magyar zenének, büszkének kell lennünk Magyarország tudósaira. Ezért természetes, hogy minden érdekel minket, ami a magyarsággal történik vagy vele kapcsolatban van. Magyarországon élnek szüléink, rokonaink és barátaink, tehát az ott lefolyó események már csak ömiattuk is közelről érintenek bennünket. 1
