Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-03-01 / 1. szám
Mindezek miatt kötelességünk számbavenni mindazt, ami a magyar politikai, gazdasági és kulturális életben történik és nyugodt tárgyilagossággal nyilatkozni róla. Tévedés lenne azt hinni, hogy az óriási távolság, mely Magyarországtól elválaszt, megoldhatatlanul nehézzé tenné az ottani események helyes megítélését. A jelenlegi viszonyok mellett a magyar sajtószabadság és véleménynyilvánítás hiánya miatt az egyoldalú propaganda által befolyásolt, elkorcsosult közvélemény sok problémát nem tud olyan helyesen megítélni, mint mi. Szabad országban élve, abban a sze- 3’encsés helyzetben vagyunk, hogy őszintén megmondhatjuk azt, amit gondolunk, üzennünk kell tehát magyar nyelven mindenüvé, ahová csak eljuthat a szavunk. Elsősorban a Csilében élő magyarokhoz fordulunk, akikhez sorsközösség és ezáltal szorosabb kapcsolat fűz. Reméljük, hogy el tudunk jutni sok Délamerikában élő magyarhoz is, összeköttetést szeretnénk továbbá létesíteni az Egyesült Államok és Kanada nagy magyar kolóniáival. Szeretnénk, ha a legjobb indulattól vezérelt Írásaink még hazánkba is eljuthatnának és megmutathatnánk honfitársainknak a világ másik sarkában élő magyarok véleményét. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy ennek a folyóiratnak a megindítói közt egyetlen hivatásos iró sincs és hogy a szerkesztőbizottság köszönettel és hálával fogad minden közreműködést a lap kiépítése, érdekében. Tudjuk, hogy szerény az a teljesítmény, mellyel olvasóink elé lépünk, de hisszük, hogy őszinte jóakaratunk megértésre talál. Reméljük, hogy rövidesen akadni fognak uj munkatársak, akik lapunk nívóját lényegesen emelni fogják és ígérjük, hogy minden jószándéku kritika termékeny talajra fog találni nálunk. Tudjuk, hogy nem tudunk minden igényt kielégíteni; abban azonban biztosak vagyunk, hogy minden progressziven gondolkozó olvasónk, aki szivén viseli az emberiség békés fejlődését és szereti a szabadságot, velünk fog érezni. Sokan az itt élő magyarok közül —politikai vagy vallási okoknál fogva— ellenszenvvel viseltetnek Magyarország iránt és ez gyakran szidalmakban, sőt magyar voltuknak megtagadásában jut kifejezésre. Nekünk ebben a kérdésben az a meggyőződésünk, hogy nem egyik vagy másik politikai irány a'z, ami meghatározza az ember nemzetiségét. Miszerintünk az az igazi magyar, aki a magyar kultúra szellemében nevelkedett és a magyarság érdekeiért minden körülmények közt helytáll. Aki szó nélkül tűri, hogy kirekesszék nemzetiségéből ,az hallgatólagosan elismeri a náci fajteóriákat. Mi nem hiszünk ezekben az aljas elméletekben és Babits Mihállyal mondjuk: “Ne vér, de szellem tegyen magyarrá!” Folyóiratunkat “Uzenet”-nek nevezzük; azt akarjuk e címmel kifejezni, hogy nemcsak a csilei magyar kolóniára számítunk, hanem üzenetet küldünk mindenüvé, ahol magyarok élnek, főleg Magyarországra és üzenetet várunk a világ minden részéből, hogy lapunk körül találkozzék mindenki, aki velünk egyetért. Ezeknek üzenünk.,. 2
