Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-03-01 / 1. szám
tik a hadüzenetre, másszóval: Magyarország inkább csak technikailag maradt már semleges, ténylegesen katonai szövetségese lett Németországnak. Német csapatok Magyarországon. A román társadalmi rend teljes felbomlásnak ndult. Románia belső erői e felbomlásnak feltartóztatására már nem voltak elégségesek, ez a Romániába özönlő német csapatoknak vált feladatává. A múlt év végén elérkezett az az időpont, mikor e bomlási folyamat oly tempóban haladt előre, hogy további német csapatok Romániába való küldése vált szükségessé. De a német hadsereg Kelet felé vonulásának más oka is volt: Olaszország kudarca Görögországban és Afrikában, mely a németek beavatkozását látszott elöbb-utóbb felidézni a Balkánon. S egy szép napon a sajtóügynökségek azzal a hírrel leptek meg bennünket, hogy december 15 étöl kezdve a vasúti forgalom a minimumra korlátozódik Magyarországon. Az ok: sokszázezer főnyi német hadsereg vonulása Romániába, amelynek meggyorsítása végett a magyar államvasutak a németek által megjelölt vonalakat azok kizárólagos rendelkezésére bocsátják. S most egymásután jöttek a hírek, melyek bennünket mind-mind egész közelről érintettek: a Duna-hajózás a magyar szakaszokon is német ellenőrzés alá került, német szakértők vették át vasútvonalaink egy részének irányítását is. A vasúti forgalom korlátozását az eredeti két hétről csakhamar további hetekre hoszszabbitották meg. A németek fenntartották maguknak a jogot az általuk fontosnak megjelölt stratégiai vasútvonalak ellenőrzésére a csapatmozdulatok lebonyolítása után is... Mikor e híreket olvastuk, valamennyien megdöbbentünk. Hiszen ez más szavakkal annyit jelentett, hogy Magyarország függetlenségén éles csorba esett, hogy hazánk egyes részei német katonai kontrol alá kerültek. Csilébe kevés magyar újság jut el és igy ezekről a fájóan, égetően aktuális problémákról nem olvashatunk. De hogy a német csapatok'’átvonulását” illetően odahaza sem uralkodhatott a legteljesebb nemzeti egység, azt bizonyítja gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter lemondása, mit a sajtóügynökségek azzal okoltak meg, hogy nem kívánta vállalni a felelősséget a német csapatok átvonulásának eltűréséért. Pedig gróf Teleki Mihály arisztokrata, nagybirtokos, és nehezen vádolható meg azzal, hogy ‘ képtelen megérteni a nagy nemzeti célokat...” Természetesen akadnak majd, akik azt mondják, hogy az adott körülmények és európai erőviszonyok között Magyarország nem tehetett mást, minthogy engedelmeskedjék a német parancsnak, hisz különben az egész országot megszállták volna a németek. Tény, hogy a magyar hadsereget számbelileg nem lehet a némettel öszszehasonlítani. De éppen a görög-olasz háború bizonyítja, hogy a számok nem az egyedüli döntő tényezők. A történelem pedig sokszorosan igazolta Deák Ferenc ismeretes mondását, hogy azok a nemzetek, melyek függetlenségükért, akár túlerő ellenében is, de hajlandók voltak vérüket ontani, azt sokkal hamarabb nyerték 13
