Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-03-01 / 1. szám
vissza, mint azok akik ellenállás nélkül hajtották nyakukat igába. Valóban nem írható a véletlen rovására, nogy idáig jutottak a dolgok. Sokan féltünk ettől, sokan láttuk ezt elöbb-utóbb bekövetkezönek, logikus folyományakép egy olyan külpolitikának, mely a kizárólagos tengely orientáció révén tudott ugyan átmenetileg eredményeket felmutatni (Felvidék, Kárpátalja, Erdély), mely azonban mindezt nem saját erejéből, hanem a tengely hatalmak kegyéből érte el. Ami Magyarországon történik, nem egy pillanatnyi konstelláció eredménye, hanem következménye az utóbbi két évtized magyar politikájának. S ha majd az elkövetkező években a magyar'fórumon fel fog vetődni a felelősség kérdésé, ki tudja, hogyan fogja honorálni a történelem itélöszéke azokat az érveket, melyek “történeti szükségszerűségekre" igyekeznek majd a jelenleg és még inkább az eljövendő eseményekért a felelősséget hárítani. . . Mit hoz 1941 tavasza? Az olaszok kudarca Göröogországban, majd Albániában és gyarmatbirodalmuk likvidálása Afrikában súlyos belső válságot idézett fel Olaszországban, mely a vezető fasiszta államférfiak gyors iramú és állandó kicserélésében jutott többek között kifejezésre. Talán a belső zavargásokról szóló hirek sem kizárólag amerikai újságírók kitalálásai. Mindenestre Olaszország a tengelyhatalmakon belül is sokkal kisebb súlyú tényező lett. De az olasz vereségek még más következményekkel is járhatnak. Németország beavatkozása a Balkánon maga után vonhatja Törökország belépését a háborúba és ezzel egy uj, balkán-front megteremtését Minél gyorsabban fejezik be az, angolok az afrikai hadjáratot, annál előbb tudják jelenleg Afrikában küzdő csapataik egy részét a Balkánon harcba vetni. Ha ,pedig valósággá válik az, amit a német hadvezetöség mindig iparkodott elkerülni, t. i„ hogy két fronton kelljen harcolnia, —akkor attól tartunk, hogy Berlinben a magyar hadseregnek is szerepet szántak a háborúnak ezen uj fázisában. Egyes északamerikai újságok legalább is igy értelmezték a magyar hadügyminiszter legutóbbi berlini útját. Magyarország aktiv részvétele a háborúban katasztrofális következményekkel járna. Azt hisszük, a délamerikai magyar kolónia túlnyomó része a leghatározottabban ellenzi Magyarországnak az uj világháborúban való aktiv részvételét. Nekünk elég volt egy Trianon, nem kívánunk egy uj békét, mely Magyarország állami függetlenségének teljesen véget vetne a németek veresége esetén. De nem tudunk lelkesedni egy olyan Magyarországért sem, mely német győzelem esetén jelentékeny területek fölött gyakorolhatna fennhatóságot, de amelyet inkább Berlinből mint Budapestről kormányoznának. Nem akarjuk 14 I
