Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1941-10-01 / 5. szám
radalmi megmozdulásokra gondolni sem lehet. 4. A világ munkásosztályának és a szovjet-rendszerrel szimpatizálóknak támogatása az oroszok részére pozitív segítséget jelent és ez épen azokban az országokban jut leginkább kifejezésre ahol a nácizmus kontrollja a legerősebb és legbrutálisabb/pl. Csehország, Franciaország, Jugoszlávia stb./. A szovjethatalom, mely mindig a nácizmus autentikus ellenségének vallotta magát, valóban teljesítette, amit magára vállalt éspedig olyan módon, hogy négy heti harc után új reményre éledt a világ csüggedt közvéleménye és újra bízni kezdett a kultúra és emberi méltóság győzelmében. Aki az orosz front helyzetét analizálja és a szembenálló felek helyzetét és lehetőségeit ismeri, nem eshet pesszimizmusba, bármilyen sajnálatosak is az orosz területi veszteségek és a nagy munkával létrehozott kultúrjavak pusztulása. A szovjet német háború kitörésekor a német hadvezetöség harcba vetette az összes rendelkezésére álló német-szlovák románmagyar-finn stb. hadieröket, felszerelve az összes európai országokban felhalmozott ill. összeharácsolt hadianyaggal és legnagyobb részüket motorizálva. Célkitűzése az volt, hogy a kiválasztott három operációs szektorban áttörve az orosz frontot, viljámgyorsasággal haladjon előre és hatalmas motorizált erejével az orosz föerök háta mögé kerüljön. Míg hadseregének egy része ezt a föeröt foglalkoztatja, a zömnek gyorsan elönyomulva meg kell szállnia az ipari vidékeket (Leningrad, Moszkva és a Donec-medence) elvágni az orosz hadsereget ellátási bázisaitól, megzavarni a mozgósítást és a Szovjetunió európai gócpontjait hatalmába kerítve az ellenfelet teljesen demoralizálni, összezavarni. Ezután következett volna a bekerített föerök felmorzsolása és az ellenfél teljes összeroppanása, melyet a biztosra vett ellenforradalmi kitörések magyban siettettek volna. Mint politikai-stratégiai terv: az orosz háborúval meg akarták bontani a németek a demokratikus egységet és igy nemcsak zavartalanul «számolhattak volna le» a Szovjetunióval, hanem előkészítették volna Anglia végleges vereségét is. A harc első négy hete a német hadászati tervek főbb pontjainak bukását jelentette. Az orosz frontot ugyan több helyen áttörték, de sohasem sikerült az orosz föerök mögé kerülni. Az előretolt orosz csapatok legyűrése rendkívüli veszteségekkel, és ami a legrosszabb, időveszteséggel járt. Azokat a tartalékcsapatokat, melyekkel az orosz föerök mögött akartak operálni, az orosz vonalak előtt kellett harcba vetni, de sem az orosz mozgósítást, sem a hadsereg utánpótlását nem tudták megzavarni. A harc második fáziséiban a német hadvezetöség kénytelen volt stratégiai elveit módosítani. A <Blitzkrieg»-et feladta a rendkiviiii ember és anyagveszteség miatt és erejé't már nem a vörös hadsereg megsemmisítésére, hanem téli szállások teremtésére összpontosítja. Ma is Leningrad és Moszkva elfoglalása, a cél, de be kellett látnia hogy ma már gyors és könnyű győzelemre semmi esélye sincs és igy- 11 -
