Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-10-01 / 5. szám

a főbb orosz városok elfoglalása ina már nem jelenti a háború végét, hanem csak lehetőséget arra, hogy kedvező körülmények közt vészelhessék át az orosz telet és egy új tavaszi hadjárathoz elegendő hadianyagot halmozhassanak fel.

Az orosz stratégia, belátva azt, hogy a Szovjetunió határa sokkal nagyobb, semhogy védelmét merev és zárt fronttal biztosítani lehetne, dinamikus védelmi módszert választott, mint azt a tények világosan megmutatták. Hadseregét a következő módon csoportosította: a határt csak a legszükségesebb számú csapattal biztosította és ezeknek a csapatoknak az volt a feladata, hogy minden taktikázás nélkül küzdjenek, akár előttük, akár mögöttük van is az ellenség és ne mozduljanak el a helyükről. Az országba vezető főbb közlekedési utakkal párhuzamosan felállított csapatok feladata az ellenség felvonulásának megzavarása, «kanalizálása* volt. A hadsereg fözöme jóval hátrább helyezkedett el és igy minden meglepetéssel szemben biztosítva volt. A két vonal közt repülő motorizált erők működtek, amelyek mindig oda lettek vetve, ahol a szükség megkívánta: legtöbb esetben a fronton áttörő motorizált ellenséges osztagok leküzdésére.

Ez a rugalmas módszer, valamint az előretolt csapatok önfeládozó és az utasításokat hűen követő harca óriási erő, anyítg és időveszteséget okozott a németeknek és megbirkózott a meglepetés nyújtotta előnyökkel, melyeket a németek már előre, mit döntő tényezőt könyveltek el.

A három hónapos harc a német hadvezetöségre nézve nagy teiületi nyereséget jelent, ami azonban együtt jár az utánpótlási bázisoktól való egyre nagyobb eltávolodással, az ellenséges terület megszállására szükséges katonai erők lekötésével és emellett fel kellett áldoznia legjobb és legmegbízhatóbb emberanyagát, továbbá hadianyagának jelentős részét, anélkül, hogy eredeti célját, az orosz hadsereg bekerítését és megsemmisítését elérhette volna.

Az orosz hadsereg intakt; ha szenvedett is súlyos veszteségeket, azok bizonyára nem nagyobbak, mint a támadó félé. És ezzel a hadsereggel a németeknek még meg kell birkózniok. A tél előttük van, anélkül, hogy Leningrádra vagy Moszkvára támaszkodhatnának és ott kitelelhetnének. Habár ez a két város nagy fontosságú, ma már nem olyan döntő jelentőségű az elvesztésük az. oroszokra nézve, mint amennyire elfoglalásuk a németekre nézve okvetlenül szükséges lenne Ha nem sikerül e két várost a tél beállta előtt birtokba venni, csaknem egy évi időveszteséget szenvednek a németek, nem is beszélve más veszteségekről. A «Blitzkrieg» megbukott, pedig a németek földrajzi és gazdasági helyzete nem enged meg hosszú háborúkat. Az oroszok taktikája mellett pedig a mozgó, háború sem- 12 -