Üzenet, 1941 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1941-03-01 / 1. szám

A négyszáz éves város

1941 február 12-én a legkegyelmesebb és legkitűnőbb úr Pedro de Valdivia, Francisco de Pizarronak Peru kormányzójának kapitánya Szent Jakab nevében várost alapított a Mapocho folyó mentén. Casti lia királya uj tartományának Chilének legelső városát az Apostolról Santiagónak nevezte és az ö áldását és segítségét kérte, hogy legkeresztényebb szolgáit a világnak e szélső határán védje és oltalmazza, ünnepélyesen összegyűjtötte embereit és maga kapitányaitól kisérve egy nagy kör közepére állott és biztos, erős hangon felszólított mindenkit, kinek a város alapítása <űlen kifogása volna, hogy vele küzdelemre szálljon. Emberei szótlanul és helyeslöleg állottak és az egyedüliek, akiknek kifogásuk lehetett volna, a Mapuchok törzsének néhány harcosa, csak a szomszédos hegyek ormairól figyelték, hogy mit művelnek a furcsa öltözetű idegenek.

Majd Pedro de Valdivia ágakat vágott le a fákról, füvet tépett maga körül, a földnek felásta egy darabját, majd vizet ivott a Mapochoból, hogy igy teljesen birtokába vegye az országot. Azután térdreborult egy magaépitette kereszt előtt, hogy a Megváltónak hálát adjon támogatásáért. Katonái figyelemmel nézték, mit művel majd ök is letérdeltek és szótlanul vagy darabos szavakkal adtak hálát. A szertartás végeztével a lovagoknak és hölgyének, Dona Inez de Suareznek társaságában elvonult.

így alakult meg a Város, helyét még nem jelezte más, csak felásott árkok, szétdobált gerenda darabok, és bőrből vont sátrak. De a Város már élt: a szertartás után a sétáló katonák már mu- , tatták egymásnak a környéken, hol fog emelkedni egy ház, uj ucca és műhely; a Város már élt: a Hóditó sátrában elképzelte a kör helyén emelkedő palotát, ahonnan utódai fogják irányítani az ország sorsát; a Város már élt: Dona Inez de Suarez már látta a felásott árkok helyén a fákkal borított sétatereket, hol a lovagok járnak majd hölgyeikkel és esténként érzelmes románcokat énekelnek ...

Es a Város élni kezdett. Az árkok, utcákká szélesedtek ki, a dombok helyén házak emelkedtek, egyre több, műhely és bolt nyílt meg. A bennszülöttek megfékezésére északról a királynak harcosai érkeztek. S a kemény kőfalak és az acél fegyverek gőgösen dacolták az indiánok elkeseredett haragját, kik megsemmisíteni akarták az életükre és vagyonukra törő jövevényeket. A város elpusztithatalan volt: túlélte a tűzvészeket, földrengéseket és támadásokat és győzelmesen egyre előbbre és előbbre vetette határait.

Megélte a spanyol királyok kormányzóinak udvarát, látta a gőgös hidalgókat sétálni az utcáin fényes öltözetű asszonyaikkal, hallotta a láncra vert indián rabszolgák keserves jajgatását. Együtt ujjongott, együtt örült lakósaival, mikor azok megszületni látták a Köztársaságot; üdvözölte falai közt a Szabaditónak, O'Higginsnek győztes csapatait. Túl élt mindent, forradalmat és hábo-9