Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 6. szám
ISSN 0500-795-X MAGYAR EVANGÉLIUMI LAP xxxvm. évfolyam 1994. 6. szám Gémes István: Karácsonyi mozgás KEVÉS ilyen "mozgalmas" karácsonyi ábrázolást ismerünk. A képek legtöbbjén átszellemült arccal ül/ fekszik Mária, ölében, vagy maga mellett bepólyált újszülöttjével, a háttérben az állatokkal. József is megjelenik általában a háttérben, esetleg palástszerü kabátot tartva a kezében. Mennyire elüt az ilyen ábrázolásoktól a mi képünk! Benne minden él, mozog, elevenségről tanúskodik. Mindenekelőtt érdekes, hogy a kép jobbik fele nagyon hétköznapi. Központjában Józsefet láthatjuk. Arca gondot árul el, mintha csak azon gondolkozna éppen, hogy megnövekedett családját hogyan lássa el. Mindenesetre a jelenleg legfontosabb munkákat már elvégezte, a bal lábánál heverő takarítóeszközök - seprű, lapát - tanúsítják, hogy az istállót már kisöpörte. Minden figyelmét most éppen a tűzszításra összpontosítja. Valószínűleg a mezítelen gyermek melegítése vele a célja. De az asztalon fekvő edények ételre, italra is utalnak. Sőt még az oldalán lógó tarisznyája is tevékenységre vall: hátha most próbálta még összekaparni utolsó garasait, hogy az újszülött és édesanyja ne szenvedjen mértéken felüli szükséget. József arcának vonásai is ezt a törődést fejezik ki, amelyet szorgos tevékenységével próbál ellensúlyozni. A kép jobb oldalához tartozik még az istállóbeli ökör és a szamár. Tudjuk, hogy egy prófétai igére hivatkozva megilleti őket a karácsonyi történetből kijáró megtisztelő hely (Ézs 1,3). Ha azonban közelebbről megnézzük őket, alig vannak az evéssel elfoglalva. Ellenben mind a szamár, mind az ökör orrlikából sugárszerűen árad ki a lehellet. Hiszen feladatuk is van ám: meleg lehelletükkel is szeretnének hozzájárulni az istálló levegője kelleméhez, s ezzel a friss gyermektestet is melegíteni akarják. De az együttes is megejtően szép: a hétköznapok világába tartozik József, de az istálló állatai is. Sőt még Mária ágyának vége, a takaró alatt Mária lábaival, átnyúlik ebbe a képfélbe. Hiszen Mária is itt gyökerezik, ezekben a hétköznapokban, ahol ágy és fekvés, takaró és nyugalom nem mindig és mindenkinek adatik meg. Mert nagyon sok ezen a földön a hozzá hasonló hajléktalan, s mintha a számuk egyre nőne!... Kétrészes függőleges fal vágja ketté viszont az egész képet. Nyilván a fatáblák összeillesztésének vonala. Hogy azonban a festő többet látott benne, azt egy sereg részlet bizonyítja. Pl. az, hogy ez az elválasztó fal nem húzódik a kép felső széléig. S így az a benyomásunk, hogy a két képfelet valami összefogja: az ti., hogy mindkettő fölé ugyanazon tető borul. A tető, mint védelem, oltalom, menedék, fedezék, "tető a fejünk fölött". Mintha csak azt hirdetné, hogy így tartja Isten az egész teremtettség fölött a kezét. De nem automatikusan, nem maradéktalan teljességgel - ez ellen szól a lyukas tetőből kikandikáló szarufa is. A baloldali képfél tömény evangéliumhirdetés. Mária matracszerű ágyából rojtospámás, selymes kerevet lesz. Nem gondolom, hogy ez a festő tudatlanságát mutatná. Elenkezőleg! Ami ui. ebben a baloldali képben történik, az - hogy úgy mondjuk - a hétköznapiságon kívül és felül játszódik le. Elvégre az Isten Fiát hozta világra ez a kis Mária, s akármilyen hétköznapi a környezet, Isten mégiscsak kitüntette a szüléssel az alázatos szolgálóleányát. Sőt, a háta mögött kifeszített függöny is beszél: Isten védőfalat vont kitünte-Krisztus születése - 1418 körüli oltárkép, Hannover
