Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1994 / 5. szám

ÚT/TfíRS Reményik Sándor: VISSZA Én nem tudom: hova. Én nem tudom: mire. Én nem tudom, hogy ki után. Csak vágyom, vágyom - - Talán egykor élt életem, Talán sosem élt életem után. Vágyom, vágyom - És nem tudom, e vágy Előre néz, vagy vissza: A reménység vagy az emlékezet Felbuzgó talajvizét issza. Vágyom, vágyom - - Én azt hiszem, hogy vissza. így vágyhatik a kinyílt és csalódott Virág bimbókorába -így vágyhatik a meglett és megrendült Férfi gyerekkorába -így a kipattant rügy a fába vissza -így a fa gyökerébe -így nemzet a talán valaha volt, Talán sosem volt ősi dicsőségbe - így vissza, vissza Egyetlenegy nagy fehér békességbe Az össze-vissza tarka sokaság - Istenbe vissza, Vissza, vissza A teremtett és megromlott világ. Varsó, Lengyelország. Megrázó sza­vakkal kért bocsánatot Roman Her­zog a lengyel néptől a németektől ért sok szenvedésért a második világhá­borúban. Az új államelnök, aki gya­korló evangélikus keresztény, a varsói felkelés 50. évfordulója alkalmából mint hivatalos meghívott vett részt az ünnepségeken. Ludwigsburg, NSzK. Háromhetes üdülés után most búcsúztattak el 50 "csernobil-gyermeket", s a helyükre újabb 70-et várnak a járásba. A la­kosság lelkesedése az akcióért olyan nagy, hogy a költségek fedezése nem jelent gondot. Róma, Olaszország. Az olasz rk. püs­pöki konferencia elnöke, Camillo Ruini kardinális szerint egyháza Ró­ma lakossága misszionálását tervezi. Ezt a terjedő vallástalanság, és a misék egyre gyengülő látogatottsága szinte megköveteli az egyháztól. ***************************** Újjá tesz mindent Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az. (2Kor5,17) A keresztény ember új terem­tés. Isten újjáalkotott műve, aki mindenről másképpen beszél, gondolkodik, és ítél, mint a világ. S mivel ő maga új ember lett, néki is újjá lett minden. Itt a hitben, egykor pedig nyilvánvaló lényeg szerint is. A világ például bűnös eredete és ó-embere miatt nem tud a halálban mást látni, csak rettentő ellenséget, amely végetvet az életnek és minden örömnek. A keresztény ember viszont, mivel új teremtés lett, egészen mást, sőt ellenkezőt tud látni a halálban. Rosszdolgában is tud dacolni és boldogan dicsekedni. Kincse van, akkor is, mikor sze­gény; hatalmas úr akkor is, mi­kor börtönben ül; erős akkor is, mikor gyenge és beteg; merő di­csőségben fürdik akkor is, mikor gyalázzák. Mikor pedig meghal, csak új, igazi ember lesz belőle, megújul a szíve, s megújul körü­lötte is minden. Tehát már e föl­dön elkezdi jövendő életét, ame­lyet most még csak hitében hor­doz, de amely egykor teljessé és nyilvánvalóvá lesz. (Luther Márton) Áldott Jézus, segélj minket erre, Jöjj és vígy át az örök életre, Hol dicsőségben Boldogultakkal élünk az égben. ***************************** Genf, Svájc. A hazájába távozó nor­vég Gunnar Stalsett utódjául a Zim­­babvéből származó Izmáéi Noko-1 vá­lasztották meg az Evangélikus Világ­­szövetség új főtitkárául. Ő az első afrikai ebben a tisztségben. Megvá­lasztásakor türelmet kért a "fehér" evangélikusoktól, ha másképpen gon­dolkozik és más műveltséget képvisel, mint ők. Noko 12 év alatt már több, más feladatkört töltött be a Világ­­szövetségnél. AZ EGYSÉG MODELLJE 27. Nemzetközi Ökumenikus Konferencia Durham - 1994. július 27-augusztus 1. Tizenkét ország mintegy 350 képvi­selője gyűlt össze Észak-Anglia e me­sés szépségű városkájában, hogy a megadott témán elmélkedjen és an­nak gyakorlati megvalósításán töp­rengjen. "Megélni a Szentháromságot ma" - szokatlan megfogalmazású té­ma. Előadásokon és munkacsopor­tokban arra kerestünk választ, milyen módon lehet a Szentháromságos Is­ten egysége modell a keresztény kö­zösségek számára itt a földön. A konferencia népes gyülekezete a sokszínűség minden árnyalatát magán hordozta. Európa szinte valamennyi keresztény felekezete és jónéhány Amerikából is képviselve volt. S hogy valóban nemcsak színek, de árnyala­tok is voltak, azt mi sem mutatja job­ban, mint a jelenlévő anglikán egyház tagjainak széles skálája a majdnem katolikus szigorúságtól a szabadegy­házi jellegig. A lecke nem volt könnyű: valóban meg lehet valósítani a közösséget ennyi féle felfogású, hitű, felekezetű, nemzetiségű ember között? Egy hé­ten át kerestük a választ és a megva­lósítás módját. Sokszor és sokat i­­mádkoztunk az egységért, igyekez­tünk egymást előadásokon és szemé­lyes beszélgetésekben megismerni, kutatva a közös gyökereket és a kö­zös nyelvet. Ügy érzem, a hét folyamán e kettőt megtaláltuk. Közös gyökerünk a Szentháromság egy örök Istenben magában van, hiszen mindannyian hi­szünk a teremtő Atyában, a megváltó Fiúban és a vezérlő Szentlélekben. A közös nyelvet is megleltük: a Szenthá­romság egy örök Isten imádását és a Benne való örvendezés közösséget formáló erejét. A közös gyökér és nyelv birtokában tanulgattuk, hogyan ismerhetjük meg egymást és megpró­báltuk egymás különbözőségét, más­ságát szeretetben elfogadni. Változott-e meggyőződésem e hét alatt? Nem! Megmaradtam evangéli­kus identitásomban, de megtanultam szeretni, becsülni és elfogadni mind­azokat a keresztény testvéreket, akik - bár más hangsúllyal, más liturgiával, velem együtt imádják a Szenthárom­ság Istent. Hiszem és remélem, hogy hétköznapjainkban is megvalósulhat ez a modell. Csak tanulgassuk a lec­két. Hafenscher Károlyné

Next

/
Thumbnails
Contents