Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 5. szám
UT/TfífíS Életápolás IGEHIRDETÉS A CSALÁDRÓL - A CSALÁDÉRT Itt máris rá kell mutatnunk egy buktatóra: az a patriarchális, nagycsaládi életforma, amelyben az ősgyülekezetek éltek (közel másfél ezredéven át) ott és akkor az egyetlen jó, élhető és éltető családeletforma volt. Ám itt és most ez a termelői életközösség, a gyermekeit tanftva-nevelő, öregjeit eltartó ún. nagycsalád már rendkívül ritka és bármennyire biblikus, a XX. század végén élő embernek aligha ajánlható. Már csak azért sem, mert korunkban és hazánkban tulajdonképpen egzisztál még a nagycsalád, de nem a legvonzóbb módón, hanem keserves szükségből. A magyar lakások 10%-ában három, 60%-ában két család szorong együtt kínkeservesen, kénytelen fedélközösségben a lakáshiány miatt, amelynek javulása - a szakember szerint - csak ezredünk utolsó évtizedében várható. Ezért úgy véljük, hogy nem a túlélt, ősi életformát kellene visszakfvánnunk, visszaprédikálnunk, mert a nagycsalád említése is annak tüstént a jelen torz és nem kívánatos formáját juttatná az igehallgató eszébe. Sokkal inkább azt a jézusi lelkiséget kellene igehirdetés közben sugároznunk, amellyel az ősgyülekezetek és a későbbi biblikusán élő és hívő családok elszenvedték -, az új fordítás szerint - elviselték egymást agapéban (Ef 4,3). MÉGIS! Amellyel a mai családok is, akár két, akár több generációban és fedélközösségben is elviselhetnék egymást az Úrban, de legalábbis valamiféle ember formájú közösségben. ************************************************* Christian Morgenstern: Szonett Nyújtsuk hát egymásnak csendben kezünket és csüggedetlen így előre megyünk, és legnagyobbat bátran most merünk: egymásba fonjuk két szép életünket. És fáradhatatlanul tovább szövünk álmokat a jövendő napokra, s a napi kérdést estre-hajnalokra: 6, vajon igazán egy célra törünk? S még kielégítetlen szomjúságunk/ a testiekben örökös sajátunk is, vajon egyre szellemibbé tesz-é? Kilőtt nyílvessző két ága vagyunk, s a repülésben egymásba olvadunk az újjászületés országa felé! (ford. G.l.) Erről az örökké igaz, a változó és átalakuló életformák ellenére is mindig gyógyítóan ható jézusi lelkiséget sugárzó Igéről kellene minden évben, minden gyülekezetben olyan evangelizálva-tanftó sorozatot tartanunk (nagyon alaposan átgondolt és közös vezérfonal szerint), amely nem elégedne meg érzelmi ráhatással, mert az elillan, hanem például egy záró szeretetvendégségen megkísérelhetnénk szóra bírni a különböző generációk tagjait. Vagy a heti sorozat alatt akár név nélkül leírt és borítékozott kérdésekre, problémákra igeszerű válaszokat, tanácsokat kellene adnunk úgy, hogy azok megvitathatók lehessenek. Ugyanezen a "Családi Hét"-en azonban világos igei, lélektani, szociológiai érvekkel szembe kell szánnunk azokkal a törekvésekkel, amelyek a jelenlegi családi életformát radikálisan valamiféle laza, nyitott, ún. "szabad" együttélési formátlan "formával" akarják helyettesíteni, amely tulajdonképpen már nem is család, hanem a nemi partnereket közös megegyezéssel cserélgető fedél- és kereső- "közösség" csupán. Ez az egyes szexológusok által nálunk kívánatosnak, nemegyszer szükségszerűnek propagált új "házasság", vagy inkább együttélés nem csak az Ige szellemének mond ellent, hanem a mai etikának is. Egyébként a legtöbb nyugati országban már (éppen azért, mert kipróbálták ezt az ún. nyílt házasságot) túlhaladottá vált. Totálisan csődöt mondott, nemcsak az egyik vagy másik házasfél fellázadása miatt, hanem azért is, mert kiderült, hogy ebben a kerettelen családi "keretben" nem lehet egészséges lelkű gyermeket felnevelni, sőt, egyáltalában nem lehet nevelni. (Ennek a nyílt házasság csődjének ma már éppen olyan nagy irodalma van, mint a hatvanas évek szexrobbanása lecsengésének és az ezt követő szexcsömörnek. Egyre inkább a tiszta szerelem utáni nosztalgikus vágynak lehetünk tanúi, amelynek egyre több jelét tapasztaljuk mi is. Akár így is fogalmazhatnánk: mintha nálunk is megkezdődött volna már a tiszta szerelem forradalma.) Az igehirdetés család szolgálatával kapcsolatban érintenünk kell a kérdést: nem volna-e hasznos, sőt szükséges, minél hamarabb és minél hathatósabban konfirmandusainkat a minimális igei tudnivaló mellett, minimális, de evangéliumi szellemű családi nevelésre is felkészíteni. A Biblia mellett ilyen jellegű egyházi kiadványokkal is ellátni őket. Sőt, jól átgondoltan és megfogalmazottan - ha abba a korba kerülnek -, konfirmandusainkat a gyermek vállalására biztatni, hiszen serdülő lányaink és fiaink hamarosan férjhez mehetnek vagy megnősülhetnek. (Nagy hatással tehetné ezt közöttük - mintegy bizonyságtétel gyanánt - egy több- vagy sokgyermekes szülő, aki az ifjúság előtt becsületnek és tekintélynek örvend.) Ugyanakkor minden évben össze kellene gyűjtenünk konfirmandusaink szüleit egy meghitt légkörű szeretetvendégségre, ahol a serdülőkor sajátos jelenségeiről kellene tájékoztatnunk őket. (Gyökössy Endre: Életápolás, 1993.Kálvin-kiadó) ************************************************* KITÜNTETÉS A Magyar Köztársaság Dr. PÓSFAY GYÖRGY ev.lelkészt (Géni} a Pro Cultura Hungarica emlékeremmel tüntette ki. Lapunk munkatársának olvasóink neveben is szívből gratulálunk!
