Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám
ur/m físm Nem értem . . . í. Ha a kérdésben szereplő "lehet” szót úgy használom, hogy azzal a hit dolgában emberi lehetőségeim és képességeim felől érdeklődöm, akkor azt kell mondjam, hogy nem lehet ma Jézusban hinni. Minden, valamit önmagára adó egyház vagy vallási csoport megegyezik abban, hogy a hit sem nem emberi képesség, sem nem hajlam, sem egyéni teljesítmény. A hit születik, jön, lesz, megérint, megfog, megragad embereket, anélkül talán, hogy ezt ők valaha is akarták volna. Mi keresztények azt valljuk, hogy a hit Isten Szentleikének szabad ajándéka, amelyet se kiharcolni, se kikényszeríteni nem tudunk. Következésképpen a Jézus-hitet sem lehet megrendelni vagy elhatározni, elrendelni vagy, hogy úgy mondjam, saját rezsiben előállítani. 2. Másképpen hangzik a témánk persze, hogyha úgy kérdezünk, hogy lehetséges-e ma Jézusban hinni? Igen, úgy látszik, lehetséges ma is. Ezt mutatják a kisebb vagy nagyobb egyházi közösségekben élő embermilliÓK, akiket éppen ez a Jézus-hit tart össze. Ezt bizonyítják a világ bármely pontján dolgozó hittérítők és misszionáriusok. Ma is vannak régi és új ún. "pogányok", akik egyszer csak megnyílnak a jézusi evangélium előtt és új életet kezdenek. Az egyik egyházi világgyűlésen egy pápua tanító ült mellettem a munkacsoportban. Hálásan emlegette annak a bajor misszionáriusnak a nevét, aki az ő édesapját - ahogy ő mondta - a kannibalizmustól Jézushoz vezette. S ha pl. arra gondolok, hogy a keletafrikai Etió-Íjiában az évtizedes politikai és ideoógiai elnyomás ellenére százezrekkel gyarapodott az ottani Mekane Jesus, azaz "Jézus Király" evangélikus egyház, akkor azt kell mondjam, hogy lehetséges volt a Jézushit olyan körülmények között is, amelyek nem éppen kedveztek neki! 3. Ugyancsak van ennek a feleletnek egy harmadik válfaja is. Ha u.i. úgy kérdezek, hogy mégis milyen módszere van a Léleknek, hogy ma is elvezessen a jézushitre, akkor, véleményem szermt, négyes felelet lehetséges. * Az első a tapasztalatból indul ki. Lehetséges, hogy olvan emberrel találkozom, olyan ember keresztezi az utamat, aki hisz Jézusban. S amikor a HOGY LEHET MA JÉZUSBAN HINNI? nekem feltűnő, vagy éppen rokonszenves viselkedése és tettei indítórúgói iránt érdeklődöm, rájövök, hogy nem így viselkedne, tenne vagy gondolkodna, ha nem hinne Jézusban. Másképp kifejezve: azért tesz, él, gondolkozik úgy (ami az én érdeklődésemet felkeltette), mert Jézusban hívő ember. Azt kell mondanom, hogy Jézus értelmében boldog az, akinek az útjába ilyen ember akad. De még boldogabbnak mondható az az ember, akinek gondolkodása, viselkedése és a tettei Jézusra mutatnak. Talán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy itt sikeresen élő és dolgozó misszionáriussal van dolgunk. * A második feleletet nem igen szoktuk kellő figyelemre méltatni. A jézushit megszülethet ott, ahol az ő Lelke van jelen egy közösségben, s egy nem-hívő oda bekerül, sőt ott honos lesz. Amennyiben ebben a közösségben olyanok élnek együtt, akiket Jézus közöttük való láthatatlan jelenléte tölt el, ez olyan légkört teremthet közöttük, hogy vonzóvá teszi a közösségüket. Jézus maga mondta egyszer, hogy arról fogják megismerni az ő tanítványait, hogy szeretik egymást (Jn 16,33). Ugye nem kell mafyaráznom, hogy közösségeink, gyüleezeteink legtöbbjének mi a nyomorúsága? Hát bizony az légkör-szegénység, ennek a szeretetnek részleges, vagy teljes hiánya. Boldogok azok a közösségek, amelyek ennek a legfontosabb ismertetőiéinek a hordozói. És még boldogabb lehet az, aki bennük találkozik a jézushit szépségével és vonzásával. * A harmadik feleletet egészen más oldalról kíséreljük meg. Pál, az első keresztény teológus, meditált afölött, hogy milyen úton-módon születhet meg a hit, ti. az a bizalom, amely nyíltan fordul az Isten felé. 0 a következő gondolatsort látja: csak az fordulhat bizalommal Isten felé, aki hisz. Aki hisz, az hallott valamit Istenről. Hallani Istenről pedig prédikációban, igehirdetésben lehet. Prédikáláshoz azonban prédikáló is kell. Prédikálni, azaz az Isten igéjét úgy megszólaltatni, hogy abból hit szüles-Nem értem . . . sen, csak az tud, akinek erre megbízatása van. A felelet tehát abban van, hogy az Istenről szóló hívő bizonyságtétel, tanúskodás juttathat el hitre bennünket. S ennek a hátterében ott áll minden igehirdetők őse, az Úr Jézus Krisztus, akinek a szavára Istenben bízókká és Őt segítségül hívókká lettek a hallgatói. Ma is lehetséges tehát Jézus Krisztusban hinni, mert igehirdetők, prédikátorok által ma- is bőségesen nyújt alkalmat arra az Úr, hogy meg is halljuk a bizonyságtételt és szívünkben igent mondjunk rá. * Végül a negyedik feleletet nem lehet racionálisan alátámasztani. Mert vannak emberek, akik valamikor egyáltalán nem is akartak foglalkozni ezzel a kérdéssel, a vallással, a hittel. S ma mégis hisznek. És ha megkérdezzük őket a pálfordulásuk felől, legtöbben nem tudnak érvelni - esetleg nem is akarnak -, de elmondják a saját útjukat. Talán hivatkoznak arra a "pálfordulásra", amelyben egy krisztusüldözőnek Damaszkusz kapui előtt része volt. Pál apostolra gondolok, aki igazán kitűnt a jézushívők üldözésében, s a végén ugyanennek a Jézusnak a legszenvedélyesebb és legbuzgóbb tanítványa, követője és értelmezője lett. Nekünk is meg van a magunk "Damaszkuszi kapuja", ám az - ha igazán átéltük - mindegyikőnké más és más. Nem tudjuk talán megmagyarázni, hogy miért s hogyan jutottunk el a hitre? De ott Slunk a hitben, - talán éppen akaratunk ellenére. Jézus maga ezt így magyarázta meg egyik kereső és nyitott látogatójának: "A szél (ti. a Lélek szele) fúj, ahová akar és hallod zúgását, de nem tudod, hogy honnan jön és hová megy..." (Jn 3,8). Csak azt tudjuk, hogy megajándékozottaknak érezzük magunkat. Ennél pedig csak nagyon kevés jobb érzés van. G.I. Blaise Pascal: "Ha csodát látnék egyszer - mondják - megtérnék. Azt képzelik az ilyenek, hogy a megtérés valami üzletelés az Istennel." *********************************
