Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám
ÚÜTfífíS Tobzódás kékben . . . Rangos kiállítás megnyitására hívott május elején a Magyar Kultúr- és Tájékoztatási Központ Stuttgartba: PÉRELI ZSUZSA képei és gobelinjei válogatását láthattuk. A "munkaterápiát és a szabad művészetet” egyben látó és gyakorló szövőművésznővel alkalmunk volt elbeszélgetni. UTITÁRS: Bemutatkozna? PÉRELI: Őspesti vagyok, szinte nincs kerülete a fővárosnak, amelyben fiatal koromban ne laktam volna. Ezért szerettem volna mindig is "falusi nénike" lenni. Hála Istennek, ez sikerült is: Tahiban, egy egykori vincellérházban áll a szövőszékem, amelyen reggel kilenctől délután négyig keményen dolgozom. Pihenni pedig utána a füves- és gyógynövénykertembe járok - ugyancsak egészen más jellegű munkával. ÚT: Az akadémiai székfoglalóját kiállítással megtartó művésznő őstehetségnek tartja magát, vagy inkább "fantázia plusz szorgalom”? PÉRELI: Nagyapám grafikus-, anyám (jelenleg színműveket író) iparművészTMagam kicsi koromtól kezdve, villamosvezető és orvos mellett, festő szerettem volna lenni és rajzot tanultam. A Képzőművészeti Főiskolára többízben - nem vettek fel. Tarjáni Hédi tanított meg szőni, s ma is mindig rá gondolok vissza hálásan, valahányszor a szövőszékhez ülök. "Felszabadulásunk" 30. évfordulójára szőnöm kellett. Hatalmas nőt ábrázoltam, ahogy ránezehedik apró férje vállára, s ezt a címet adtam neki: "30 év boldogság". Mondanom sem kell, hogy soha ki nem állították ezt a határozott tiltakozásomat... ÚT: Itt levő munkái más Pérelit mutatnak be... PÉRELI: Igaz. Közben nagy kanyart írtam le. Az "Aranykor" szomorú gyermekével kiszőttem magamból ezeket a rémes dolgodat. UT: Tobzódik valósággal a kék színekben. PÉRELI: Jó megfigyelés. Meggyőződésem, hogy kortársaink a cipőjük orrát nézik túlságosan. Munkáimmal szeretném hangosan odakiáltani nekik, hogy nézzenek fel velem az égre! A kék, a hűség, a hitvallás, a fegyelmezett értelmesség és reménység színe. Amikor sok eget, vizet, hegyet festek-szövök, szeretném velük "leönteni” az embereket. A kék szín használata tudatos, vallomásnak is tekintheti. ÚT: Igen, víz, ég, levegő, felhő, part, fasor, angyal gyertyával - nem gondolja, hogy túl sok ez a szimbólumokból? PÉRELI: Három-négy hónapig ülök a szövőszéken, mire egy gobelin elkészül. Nagyon boldog vagyok, hogy szőhetek. Alkalmasint úgy érzem magam, mintha egy felhőn ülnék. De azt gondolom, hogy ezekből a csodálatos ajándékokból nyakonönthetem az embereket is. Sőt, rajtuk túlra irányíthatom a tekintetüket... A székfoglaló előadásommal kapcsolatos kiállítás utolsó napján, a Történeti Múzeumban 500 látogatót részeltethettem ebben a nagy ajándékban. Gondolom, észrevette, hogy igen sok képem címe Teilhard de Chardin-tő\ való. "Az emberi jelenség" c. könyve fontos olvasmányom. Képeimmel is szeretném elvezetni az embereket oda, hogy az aranykorláton túl a megismerhetőre, és megismerendőre tekintsenek ki. ÚT: Nem túl sok a kocka, a négyszög a képein? Nem mond ez ellent az előbbieknek? Nem támad így bennem, a nézőben, a behatároltság, az eleve besoroltság érzésé? INTERJÚ "Felsőszenterzsébeti üdvözlet", gobelin ÚT: Miért éppen gobelinnel foglalkozik? PÉRELI: A szövés kemény, emberpróbáló munka. Bárhova megyek a világon, minden utamról fonalgombolyagokkal térek haza. A legcsodálatosabb élmények közé tartozik látni azt, ahogyan a fonalakból egyszerre mások által is olvasható kép áll össze. ÚT: Kit tart mesterének? PÉRELI: Ferenczy Noémi a példaképem. Ő volt az első, aki a festőt és a gobelinszövőt egyesítette. A 18.sz.-ban, a francia Gobelin család manufaktúrájában ez még három külön folyamat volt. Az ihletett festő adta a képet, a "cartonnier" készítette el a mintatervet, s a szövést a "rabszolga" végezte el. - Menetközben hívta fel a figyelmemet a preraffaelitákra egy angol kolleganőm, akiknek színvilága az enyemmel sok egyezést mutat. S az se véletlen, ha képeim hangulata Caspar David Friedrich egyik-másik művére (pl. Szerzetes a tengernél, vagy Tengerpart holdfénynél) emlékeztet. Sokat tanulmányoztam ezt a greifswaldi festőt. ÚT: Ez a kiállítás töredék csupán, de már ez se mutatja egyenes vonalúnak a pályáját. Igaz ez? PÉRELI: Szomorú korban lehettem falurombolásnak, régi, népi értékek lenézésének, majd megsemmisítésének szomorú tanúja. Négy éves korom óta mindig emberalakokat festettem. Pusztulás elől, padlásokról mentett fényképekről mintáztam meg a nézővel mindig szembenéző embereket. Szívem kiáltása volt ez: emberek, nézzetek szembe a rémes valósággal, s magatokkal! PÉRELI: Éppen ellenkezőleg! Segítségükkel, perspektivikusan szinte kirohanunk a világból, a földről, a távoli messzeségbe. Ugyanakkor dekorativ és vidám a sok négyszög. UT: Meglehetősen rokon "szakmákban" dolgozunk. A bibliai szöveg, textus nem csak nyelvileg rokon a textíliával. Csak míg nekem a bibliai szőttes fonalainak óvatos kibontása a szent feladatom, - a szőttes sérthetetlenségének figyelembevétele mellett! - addig Zsuzsa éppen a fonalak míves összedolgozásával vall. Vallomása? PÉRELI: Csodálatos feladat a szövés. S nem csak ekkor, keresem az Istent. Eddig nem eredménytelenül. Igen sok adományban volt részem. Isteni adomány volt, hogy v.Boeselager bárónővel, azaz Fényes Csillával találkozhattam..., Hogy Libanonban, Szíriában, Babilonban járhattam. Hogy az "Égi parton" c. képem motívumát Karthágóból hozhattam. Mindenütt Isten jelenlétét élem át. És meggyőződésem, hogy az emberi életnek az Isten keresése a legfontosabb célja. ÚT: Képei, gobelinjei előtt hosszan lehetne - valószínűleg az előbb elmondottak miatt is! - elidőzni, elgondolkozni, szemlélődni. S tenni ezt magáért a szemlélődésért, amelyre művei indítanak, invitálnak, s amelyre szükségünk van. Hálásak vagyunk Péreli Zsuzsának az erre való indíttatásért. Köszönjük a beszélgetést, amely több volt annál! * * * **4c>«i * * * * * * * *** * * ****** * ** * ************ ******** * * ** * ** *
