Útitárs, 1994 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1994 / 4. szám
ur/r/M5u, ANYÁK NAPJA Május második vasárnapján ünnepeljük ezt a napot, évről-évre. Keletkezését a kutatások különböző eredetre vezetik vissza. Az első nyomokat Kr.e. 390-ben találjuk, amikor Mars, a háború római istenének születésnapján az asszonyok ajándékokat kaptak, valószínűleg abból a meggondolásból, hogy ők szülik a háborúhoz szükséges katonákat. A 19.sz.-ban Franciaországban tartottak "Anya ünnepnapokat" az imént említett okokból, vagyis a nemzet szaporodásának megünneplése céljából. 1907-ben egy amerikai hölgy, Ann Javis kapta fel az ötletet és harcolt egy emléknap bevezetéséért, amely az édesanyák érdemeit hangsúlyozná. U- gyanakkor azért is síkra szállt, hogy üzleti nyerészkedés ne kapjon lábra ezen a napon. Szinte az amerikai eseményekkel egyidejűleg indult meg Nagybritanniában az ún. "Mother in Sunday Movement" mozgalom, amely szintén egy anyáknapot tűzött ki elérendő célnak. 1917-ben az Üdvhadsereg honosította meg az ötletet Svájcban. 1918-ban már Franciaországban, majd az 1. világháború után a skandináv államokban is megtartották az Anyák Napját. 1922-ben pedig a német virágüzletek szövetkezete elhatározta az Anyák Napja bevezetését Németországban. A nemzetiszocialisták hatalomrajutása után az Anyák Napját hamarosan nemzeti ünneppé tették. Ezen túlmenően, 1938-ban megalapították C-----------nak is nyújt táplálékot és otthont? Ezért, ha azt kérem, ne bántsd a fát, őrizd, ápold, védd - turistaként ezen a nyáron is, akárhová kerülsz! - akkor állat- és rovartestvéreim, és a madarak nevében is közbenjárok Hiszen az otthon és a megpihenés, a táplálék és a felüdülés, a szem-szívgyönyörködtetés és a talajerősítés csak egy-egy szelete Isten irántunk érzett és megmutatott szeretetének S ha erre még eddig nem gondoltunk volna, akkor hosszasan gyönyörködjünk el ebben a juharfában! És figyeljünk, most már annál érzékenyebben, Jézus sokszor hallott mondatára: "Gyümölcséről ismerik meg a fát." (Mt 12,33) S itt bizony minket értett, amikor fáról szólt. a német anyák becsületrendjét, amely szerint négy gyermekért bronz, hat gyermekért ezüst és nyolc gyermekért arany érdemrendet kaptak az édesanyák. Mindezt csak azért említettem meg, hogy jobban megértsük azt a mai törekvést, amely az Anyák Napja eltörlését tűzte ki céljáúl. Érveléseikben többek között hangsúlyozzák, h°gy; , . . , .- az édesanya egy napi tisztelete mit sem ér, ha az év további 364 napján minden köszönet nélkül áldozhatja magát a családjának, sőt, még elnyomatásban is él sok helyen;- az Anyák Napja üzleti kihasználása elősegíti a lényeg háttérbe szorulását;- a család szerkezete ma erősen megváltozott: mindkét szülő dolgozik - a gyermeknevelés és házimunka megoszlik;- az ún. "Hausmann"-jelenség, ahol a nő a családfenntartó és a férfi végzi a házimunkát;- az egyedül nevelő szülők száma erősen megnőtt. És mi most mégis itt állunk, hogy megemlékezzünk az anyákról. Nyíltan és hangosan meg akarjuk vallani, hogy szeretjük és tiszteljük az édesanyánkat. Megemlékezünk arról, hogy mennyi odaadással, gondoskodással, fáradsággal és szeretettel hordoztak bennünket. Hogy betegségben, búban, bánatban és örömben ők mindig támaszaink voltak és ma is azok. Hogy inkább mindent megvontak maguktól, csak hogy gyermekük ne szenvedjen semmiben hiányt. Nem csodálatos az, ha egy hívő édesanya imával áll gyermeke mögött? Nem ő az, aki ízelítőt ad nekünk abból a szeretetből, amellyel Istenünk bennünket körülvesz? Hadd emlékezzünk meg Teremtőnkről is, Aki olyan csodálatosan alkotta meg ezt a kapcsolatot, Aki olyan hallatlan erővel, türelemmel, odaadással és kitartással áldotta meg az édesanyákat, amikor gyermekük beteg, vagy elesett volt. Semmilyen más pótalany vagy intézmény nem képes az édesanyát százszázalékosan helyettesíteni. Ha most közülünk valakiben felébred ismét a hálaadás gondolata, vagy valakiben az az elhatározás születik meg, hogy több szeretettel és gondoskodással fordul (esetleg) idős, segítségre szoruló édesanyja felé, akkor biztos, hogy volt és van értelme az Anyák Napja megünneplésének! Sauerwein Ili és Tibor (Elhangzott a Württembergi Magyar Prot. Gyülekezet szeretetvendégségén) 2 Áprily Lajos: KALÁCS, KEDDI KALÁCS Már szombat este megsütötte anyám. És reggel már adott. Az aranya besugarazta a harangos vasárnapot. Vasárnap estig nem fogyott el, fénye áthullt az ünnepen. Még hétfőn is jutott belőle. És kedden is. De csak nekem. Ma sem tudom, hol rejtegette, melyik fiókból jött elő, de olyan áldott volt az íze, olyan hétköznap-szentelő. Az asztalkendőből kibukkant szép sárga fénnyel: Itt vagyok. Nagy árnyékok, fekete gondok, még várjatok, maradjatok. Igénytelen polgár-kalács volt, olyan egyszerű, mint falum. És mégis úgy megnőtt azóta, mint úrvacsora-szimbólum. Száguldó évek távolából megérzem néha jószagát: a tűzhely tájáról elindul s betölt szívet, betölt szobát. Lelki kenyér ínség-időkben, verőfényes vigasztalás... Pedig tudom: a keze föld már. És nincsen több keddi kalács. ******************************** INNEN - ONNAN Bécs, Ausztria. A Leuenbergi Egyességet (1973) aláírt európai protestáns egyházak gyűlésére először hívták meg a Németországi Methodista és az Egyesült Királyságbeli Anglikán Egyházat. A "Bécsi Kiáltvány"-ból idézünk: "Az élet kegyelem, a szabadság ajándék, amelyet nem megszerezni, hanem elfogadni és másokkal megosztani szabad. A szabadság mindig a felszabadítás szolgálatában áll, és soha nem törődhet bele mások rabságába. Az élet minden területére érvényes szabály ez." Fokváros, Délafrikai Unió. A fajok megkülönböztetése ellen folytatott harcból az egyházak nagy mértékben kivették a részüket. Miután a győzelmet elérték, az egyházak identitásválságba kerültek. "A 20 éves küzdelemben olyan rombolás folyt családokban és az egész társadalomban, hogy egyházainknak az ország újra-evangelizálasa érdekében kellene összefogniok" - jelentette ki Peter Storey methodista püspök.
